Csokonai, Pávai Vajna és Tompa esete Berekfürdőn
Adalékok a berekfürdői Vidám Pávai Művészeti Értéktár alapításának igaz történetéhez„A héróknak sírja egy csendes berekbe / Szent borzadást öntött a néma lélekbe.”
Csokonai Vitéz Mihály
Előzmény: „…hitelt érdemlő adatok bizonyítják, hogy Csokonai Vitéz Mihály 1832 februárja és decembere között Jac Bibinnél tartózkodott, Hernádkochon…”
Vass Tibor: Bibinke és az őrnádkői leletek, Eső, 2013/1
Még nagyobb hit-telt, jelest érdemlő adat: Csokonai Pávai Vajna Ferenc halálának 60. évfordulóján, 2024. január 12-én Vass Tibor, a hernádkaki Vidám Páva Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház alapítójának meghívására Berekfürdőre érkezik, ahol Pávai Vajna Ferenccel annak halála 60. évfordulóján a célból találkozik, hogy társaságában vehessen részt a szintén VT kezdeményezésére ott létrehozott Vidám Pávai Művészeti Értéktár rendezvényén. Hülye, aki nem érti, mondja erre Tompa, aki a Vidám Pávából erre az alkalomra önként és Postadalolva ruccan át a Vidám Pávaiba. Pávait saját halálának berekfürdői emlékünnepén csak az zavarja, hogy Csokonai mindenki szerint jóval fiatalabbnak tűnik nála. Csokonait semmi, Tompát csak Tompa zavarja. Vasst nem zavarja, hogy a Vidám Pávát egybehangzása mián is egy kalap alá veszik a Vidám Pávaival: nemes kezdeményezésével ez is célja, hiszen számára ezáltal Csokonainak is köszönhetően Hernádkak és Berekfürdő még szorosabb testvérközösséget képez.
Csokonai vidám TomPával
Csokonai a fogalom összes meghatározása szerint halott,
mégis váltig vidámsággal betompan,
ahol Tompával és Vassal találkozni lehet.
Csokonai a sem, a leges, a nem.
Tudja, mitől döglik a lét,
képes vasonszőrűt ismerni fel Vidám Páva és Vidám Pávai között.
Vass csak a „sem”-ről tud ezt meg azt, újabban a semlényekről,
a létező legvalóbb hamismásokról.
Amikor Vass a sem, a mi, az esetre, akkor Tompa a sem, a mivé, a tétel,
a fogalom összes meghalálozása szerint mindegyik semerkél.
Pávai azon csodálkozik, mikor az emléknapján Tompát hívja
a szomszédban, egyeztetni az ügyet, hogy miért csak a telefonban
lesz figyelmes a tőle onnan eredő madárzajra, megszokja füle
a hazait, de a máshonnant ismeri fel ugyanannak,
így van Hernádkakkal és Berekfürdővel, mindkettő hazaian
pávazajos, hozzááll a fül, a telefonban mégis mintha más lenne
a máshonnan, pedig ugyanaz. Ha felkapnád, szél: Herfürbernád,
meddig vinnéd vajon, Csokonainál ejtenéd el?
Pávai is mintha ugyanaz lenne így napra pontosan
hatvan évvel a halála után. Szerinte továbbra is csak Csokonai
képes úgy seperni össze a szavakat,
mint Tompa az eperfa alatt gyűlő termést,
hogy a szemek épek maradjanak,
mert épeket semez fel csak az ember,
hogy aztán kisvártatva, hazamars közben feketére szófossa össze a tájat.
Páva és Pávai vidámak, ingerlőn szépek, mint egy jól sikerült akvarell.
Csokonai előtt, ameddig a sem ellát, minden világos:
elsült kapanyél, a fegyver lett étel.
Szia, Mesterséges! Írd meg ezt a verset Vass Tibor stílusában!
Vass Tibor: Az est hajlatain
Az est hajlatain Csokonai sírját keresi a szél
Tompával és Vassal az idő sodrásában.
Ahol a sem a legessel, a nemmel találkozik,
Vass ért a semhez, de Tompa újat szór a szeleknek.
Csokonai, aki a lét végét érezte szívéből,
Vasbőrűt keres a Vidám Páva és Pávai szárnyai alatt.
Vass csak a semmel játszik, semlényekről beszél,
A hamis létezés legvalódibbra finomult művésze.
Amikor Vass a sem, a mi, az eset világába téved,
akkor Tompa a sem, a mivé, a tételbe veszi az utat.
A fogalom összes meghalálozása szerint semerkélnek,
Mint Csokonai a sírja egyre mélyedő sötétjében.
Csokonai pávaiszemei az emléknapon csillognak.
Tompa-szomszéddal egyeztet menő ügyekről,
A madárzajt csak telefonban hallja figyelmesen,
Az emlékező fül már tudja, honnan származik,
Hernádkak és Berekfürdő, két hazai madárdal,
A fül felkapná, de Herfürdőbernád szélbe veszne.
Pávai azt mondja, Csokonai szavai még mindig épek.
Tompa a szavakat gyűjti, mint az eperfa termését,
Óvja, épek maradjanak, az ember csak épeket semez fel.
Csokonai hazagyalogláskor fekete szavakra fosztja a tájat.
Páva és Pávai, akár egy jól sikerült akvarell,
Hatvan év után is ugyanaz, mint egy időutazás.
Csokonai varázsa fűzi össze a szavakat és az éveket,
Hiába a sült kapafegyver lett étel, vidám az élet mindőjüknek
Az eperfa alatt, ahol a sem ismét újmódi életek után néz.
Szerinted jó címet adtál a versnek?
Elnézést a hiányosságért. Íme, egy lehetséges jó cím Vass stílusában:
„Csokonai-emlékek Pávais Berek Szelekben – Vass Kakos Szósz Övés Tompával”
Rövidebben nem lehetne?
Nem.
A Művészeti Tanács kísérőlevele: Tisztelt Kun Marcella! Írásában eszközöltünk pár javítást, tettünk kiegészítéseket, és ha azokat jóváhagyja, a „Csokonai, Pávai Vajna és Tompa esete Berekfürdőn”-t közlési javaslattal továbbítjuk az Esőnek. Bár kicsit késtünk, mert Csokonai prusztikus új kötete, az Eltűnt idő nyomdában, s valóban Pávai Vajna Ferencnek köszönhetjük több jelentős gyógyvizünk feltárását (pl. Berekfürdő, Szolnok, Hajdúszoboszló), egybehangzó véleményünk szerint Ön olyan időszerű témával foglalkozik, amellyel ma szinte senki, nevezetesen a Mesterséges Intelligenciával, s nekünk már igazán elegünk van a divatból, az ideig-óráig felkapott témák lerágott csontjaiból, a hozott anyagból dolgozók eredetietlen ötleteiből, az utánlövésekből, egyszóval a mesterkélt hülyeségekből, mégis időt szántunk arra, hogy írásával foglalkozzunk. Ezt is méltányolja, mielőtt meghozza döntését, hogy szeretné-e viszontlátni művét az Esőben. Ám számolnia kell azzal, hogy írásának megjelenését kedvező döntése ellenére sem tudjuk garantálni, hiszen nem MI állunk a lap felett.
Üdvözlettel: Művészeti Tanács
Vissza a tetejére