Eső - irodalmi lap impresszum

Zúgás; Leltárhiány; Ilyen mondatok; Történetünk

Zúgás
 
Mutasd meg, mit hoztál nekem.
Mutasd meg előbb
te a Cédrust, szeretném
egyszer az erkélyedről látni.
Sötét van már, csak zúgását hallani.
Nyisd hát az ablakot ki.
Álmomban egyszer láttam közelről
a kérgét, csupa seb.
Úgy elolvastam volna,
ami a sebek alatt van,
de azt csak költők érthetik meg.
 
 
Leltárhiány
 
Hozzávalók? A vershez?
Sok könyv. Sok év életbörtön.
Tudni, hogy nincs múlt
és nincs múltabb,
hogy ami volt: van.
 
Ámulatlanul emlékezz
magadra: most is az vagy,
ki sziklákat tapint, akárha
ködöt, fázik, de sálja nincs,
és kesztyűt nem húz soha.
 
Titkok szolgálnak neki,
csapdáikból kiszabadítja
a válaszokat. Olykor
nekimámorodik, és
manifesztumot ír, de
összetépi, mielőtt
kiszögezné a falra.
 
Néha türelmét vesztő
zarándok, aki a terhét
dühödten a földre dobja,
máskor türelmes serpa,
aki a másikét is
a vállára kapja.
 
Láztalanság gyötri,
forró borogatásra vágyik,
szétszórja fényét, akiket
teremtett, azokra,
hogy mikor magába
roskad, visszakapja.
 
 
Ilyen mondatok
 
Kertek lázadása a vadon ellen.
Űriszapba süllyedő csillagok.
Szökőkutakról álmodó vizek.
Miért jutnak eszembe ilyen mondatok?            
 
Egy perc nyugtom sincs magamtól.
Nem mintha kincs volna mindegyik,
de kikövetelik, hogy leírjam őket,
pedig szeretnék inkább elbújni előlük,
hogy azt se tudjam, hol és ki vagyok.
 
Ismeretlenként nézném magamat,
és talán elolvasnám, amit sok év
alatt összeírtam. Lehet, hogy büszke
lennék, lehet, hogy szégyelleném,
de miért is gondolnám, hogy
közöm van ahhoz, amit leírtam?
 
 
Történetünk
 
Nem írtunk magunkról
könyvet; más
fogja megírni,
mert megíratlanul
nem maradhat.
Ha megérem, hogy
könyv lesz belőle,
úgy fogom olvasni,
mintha nem velem
történt volna meg.

Vissza a tetejére