Eső - irodalmi lap impresszum

Apám hajnalban disznóvért eszik


Apám hajnalban disznóvért eszik.
Közben nagyanyámnak magyarázza,
hogy hagymából több, sóból kevesebb
kellett volna. Így nem jön ki az édessége,
ugye, fordul nagyapámhoz.
 
Fogalmam sincs, miről beszél,
hogy mi az édes. A vér?
Most fölém hajol,
és azt kérdezi, kérek-e.
Vörös nyál csap át az ajkán,
 
lefolyik az állkapocs sörtéin.
Apám hozzáteszi, még meleg.
Konyharuhát keres,
aztán eszik tovább,
pedig ujjai ugyanolyan vörösek.
 
Nagyanyám szó nélkül kikaparja
a maradékot a kutyának. A fakanalat
és a serpenyőt a vájlingba rakja.
Zavaros a víz, alig látni,
kések hevernek alul.
 

Vissza a tetejére