Eső - irodalmi lap impresszum

Helyzetjelentés; Öreg hajós

Helyzetjelentés
 
Madár keresi feldúlt fészkét.
Csak a víz marad betöretlen.
Itt élek vágyódva, sodródva,
ez itt a hely, hol megöregszem.
 
Vágyódom, sodródom mindegyre,
s hallgatom a hullámvert folyót,
mi orsózik medrében. Remeg
kopott szemem, két zörgő bozót.
 
Szerettem ragyogtatni tollam,
röpülni, suhogni ég alatt,
élni csak, mint egy részeg isten,
ki elterül majd, térdre, hanyatt.
 
 
Öreg hajós
 
Bejártam az öblöket, szigeteket, holtágak
s árterek lassú vizét, volt, hogy ismertem
célomat, de inkább csak sodort egy isten
haragja, mondták ezt sorsnak is akkoriban.
 
Aztán ősz hajú évek, hallgatások kora
jött. A házam udvarán lézengő ifjakhoz
hiába szólnék, nem érdekli őket a másik
múltja, csak ami itt vergődik a mostban,
nézik lehajtott fejjel a kezüket, mintha lenne
benne valami, az üres kezüket, vagy ülnek
a parton, s arcukat bámulják a futó vízen,
üres arcukat. Errefelé lassú az idő, nehéz
felidézni, mi minden történt korábban,
nem látom már tisztán a homályló részeket.
 
Mintha szerettem is volna, dereng egy-két
nő szava, nehéz illata, megnyílt teste, s most,
hogy az istenek már nem vágynak az ember
közelére, és se nem támad, se nem segít
közülük egy is, utamat befejeztem. Szégyen
tölt el, ha a feleségemet nézem, vásznait
varrogatja, teregeti a tenger felől jövő szélben,
vagy jön vízből kimentett fiam, az ő járása
is elnehezült már. Mintha a másik fiút is
látnám bolyongani a parton, nem tudta,
mit rejt egy asszony haragja, s mivel jár
apák szemébe nézni, ezért kellett halnia.
 
Ülök itt évek hosszú sora óta, árnyak közt,
elherdált szívvel, várom a sorsom, hogy
telne el végre a kimért idővel. Csordultig
nehezültem azzal, mit az évek hoztak,
amivé gömbölyítették elmém, s remélem,
kihordott halálom is megszületik lassan.
De nem tengeni születtem, mint az állatok,
se tapadni kőhöz ostoba kagylóként, tudni
akarom, hol nyugszik le pontosan a nap,
ezért ha hallanám a hívó hangot, indulnék
ismét, eveznék a meztelen tengeren, mennék
mindig napnyugatnak, s amit könnyeknek
hinnétek, víz lenne és sár arcomon, semmi más.

Vissza a tetejére