Jelek a rögnek
Lator László Szárszó, november című versére
Hallani, folyton hallani.
Valami üti, hasogatja a földet.
Egyre több a ránca.
Barázdáiból az évszázadok óta alvók
énekei hallatszanak.
Hallani, folyton hallani.
Kárognak a varjak a mezőkön.
Amikor leszáll a köd, kérges kezű
asszonyokká változnak.
Serény öltésekkel bevarrják
a föld sebeit. Orruk alatt
varázsigét dúdolnak.
Hallani, folyton hallani.
Az útszéli fák – gyötrött gerendák –
nyöszörögnek.
Szakállt eresztenek az odvak,
az üvegcsontú ágak
ledobják magukról
a koronát.
Hallani, folyton hallani.
Fakopáncsok halk dobolása.
Írást vésnek a törzsekbe
halott, élő, jövőbeli nyelveken.
Belénk álmodják jelentését,
nem értjük meg.
Hallani, folyton hallani.
A férgek neszezését.
Alakot váltott a bűn.
Éjjel jön elő,
mérget lehel ránk.
Hallani, folyton hallani.
Idegen léptei az utcákon.
Nehéz zsákja köveket horzsol,
virágokat tép, szobrokat ébreszt fel.
A föld ráncai megnyílnak.
Görnyedt öregemberré változnak a fák.
A fekete szárnyú asszonyok
elfelejtik varázsigéiket.
Hallani, folyton hallani
az idegen énekét.
Nem hisz, felélte érveit –
maga ellen vall.
Utolsó jeleket küld a rögnek.
Elszabadult bádogtetők
délnek bukdosva
mennydörögnek.
Vissza a tetejére