A képesítés nélküli szűz
Lassan haladt a nedves aljnövényzetben, a lapulevelet felismerte, a csalán azonosítása nem volt kérdéses, és látott olyasmit is, amiről azt gondolta, hogy disznóparéj. Nézte az ötszáz éves erődítmény elfalazott kapubejáratának kétarasznyi beugróját, amely diszkréten beszorult a folyó és a keskeny, termésköves partszakasz kanyarulatába. A régi dicsőségre semmi nem emlékeztetett, a zöldből rothadás és fekália szaga érződött, éppen csak annyira, hogy azonosítani lehessen.
Óvatosan, aprókat lélegzett, feltételezte, hogy Sigmund Freud ilyennek mutatná az ösztönvilág legmélyebb, legelfojtottabb bugyrait, ahol az üzekedéshez kapcsolódó rejtett vágyak ülnek a bűnök trónusán. Rögvest javította a megfogalmazását, a trónust közhelyízűnek érezte, inkább vastag guanóréteggel borított tyúklétrával illusztrálná a képet. Ő soha nem hozott volna ide nőt. Gyermekkorában bóklászott erre, akkor is ugyanezt látta, akkor is szarszagot érzett, s ugyanígy undorodott. Mégis, a viszolygás ezúttal valamiben eltért, immár személyes volt.
A történet kezdetén alig múlt tizennyolc, és rettenetesen szenvedett a szüzességétől. Így aztán amikor Gizi, a negyven felé ballagó, a sarki közértben végzett robottól és a kudarcba fulladt házassága érzelmi nyűgétől megviselt, mindig fásultnak tűnő amatőr versmondó nyitottnak mutatkozott a randevúra, a Csillagok háborúja nyitányában szereplő vastag betűs szöveg ünnepélyességével gördült végig fantáziáján a női test megszerzésének reménye.
A visszautasítástól való félelmét leplezve egy szerzői est után tenyérjóslásba kezdett Gizivel. Nagy hűhóval simogatta az anyjakorabeli asszony tenyerét, mindenféle titokzatos, ám az adott pillanatban meg nem osztható felismerést sejtetve. Gizi habozás nélkül belement a hétvégi találkozóba. Improvizált, fogalma sem volt róla, hogyan tovább, hová viszi a nőt, semmiféle ötlete nem volt a remélt légyott helyszínét illetően, ráadásul csóróként mindössze mozijegyre futotta, de úgy döntött, ráhagyja magát az áramlásra, és majdcsak kialakulnak a dolgok, Gizi tapasztalt nő, lehet, hogy lesz megoldása mindenre.
Gizi fehér nadrágot viselt egyszerű felsővel, szemmel láthatóan olcsó szandált hordott, és habozás nélkül huppant mellé a Rába-part kőlépcsőjére, és ekkor ő ismételni kezdte a tenyerének rajzolgatását, dörzsölgetését, kiélvezve az érintéseket. A meglepetés akkor jött, amikor a nő zokogni kezdett, és nagy hüppögés közepette elmondta, retteg a tenyérjóslás eredményétől, mert biztos benne, hogy valami borzalmas olvasható ki onnan a jövőjére nézve.
Az első pillanatokban arra gondolt, hogy Gizi a saját fegyverét fordítja ellene, vagyis a bolondját járatja vele, de olyan mély és átható szorongás tükröződött a nő szemében, hogy a vallomástétel mellett döntött: – Gizi, én nem vagyok tenyérjós. Soha nem tanultam, még csak nem is olvastam róla, fogalmam sincs, hogy az egész hogyan működik. Ez csak egy játék volt a randevú reményében, sőt, a délutáni mozijegyet is megvettem előre.
Gizi alaposan szemügyre vette a feléje nyújtott tárgyi bizonyítékot, és kisimult az arca. – Akkor már kárba ne vesszenek ezek a jegyek!
És nem vesztek. A mozi félhomályában minden olyasmit megtett az asszony testének érintése érdekében, amire jógatapasztalatok nélkül képes lehetett, az pedig nem vette ezt rossz néven, és a film után, amelynek címére vagy történetére később egyáltalán nem emlékezett, kérdőn nézett a fiúra: – Akkor most hová?
Gizinek tehát nem voltak tervei, talán lehetőségei sem. Visszatértek a folyópartra, és a töltésen elsétáltak a Püspökerdőig, majd leereszkedtek egy pad irányába, ahol immár felhatalmazottsága tudatában igyekezett hozzáférni a nő nemi szervéhez, és tapogatózó ujjbegyei nyomán igen jelentősen bővültek anatómiai ismeretei. Mivel időközben megnőtt a gyalogosforgalom a töltésen, elbújtak a közeli rekettyésben, ahol előkerült huszárosan ágaskodó hímtagja, Gizi meg csak nézett rá, hogy akkor mi lesz?
Ekkor vetődött fel benne a kétség: mégsem szerencsés óvszer nélkül közösülni valakivel, akit alig ismer, így óvatos indítványt tett az orális szexre. Gizi kijelentette, hogy ő olyant nem csinál. Az ekkor már halálosan rémült fiú javaslatára visszacsomagolták magukat a ruhájukba, és elindultak hazafelé. A fiaskó ellenére Gizi lelkesen szorongatta a kezét, és a jövőre vonatkozó ígéreteket suttogott a fiúnak, amelyek legalább annyira megrémítették, mint egy kicsivel korábban a közösülés lehetősége.
Szóval szűz maradt, sőt, a könyvekből később vőlegénybetegségként diagnosztizált görcsös fájdalmat is ki kellett hevernie. Arra mégis jó volt a történet, hogy immár neki is volt mesélnivalója Tominak, az alfa-hímnek.
Tomi félévet halasztott a helyi főiskolán, és emiatt bennfentesebbnek számított az iskolában, mint ő, a lesajnált, képesítés nélküli tanító, és ezt a nagydarab, zilált, zsíros hajú fiú jókedvvel dörzsölte napi szinten az orra alá. Mindemellett nem győzött kérkedni a testi adottságaival és nőknél aratott sikereivel. Az előbbiekre nem volt közvetlen bizonyíték, az utóbbit a nagy részletességgel ecsetelt hódítások véget nem érő történetei igazolták, amelyek kivétel nélkül „a balfék képesítés nélküli szűz” férfiúi önérzetének porba tiprásával zárultak.
Alig várta a visszavágás lehetőségét, így az első adandó alkalommal elújságolta hódításának történetét, természetesen a befejezés mikéntjét elhallgatva. Tomi, a gazfickó pedig addig hitetlenkedett, és követelt bizonyítékot bizonyítékra, mígnem kiforgatott belőle csaknem minden részletet, hogy aztán pár nap múlva pofon röhögje azzal, hogy „megdugtam a nődet”.
Ezúttal ő követelt hitelt érdemlő alátámasztást, és Tomi elmondta, hol és hogyan csípte fel a Gizit, akit a várbástya tövében, a beszögellés nedves, öreg falának döntve tett a magáévá. Mivel közben megszomjazott, elcipelte a nőt egy közeli kocsmába, és fizettetett magának két fröccsöt, majd visszatértek a bástya mellé újrázni, ahol Gizit baleset érte. Megrándult a forgója egy hirtelen mozdulattól, amikor szex közben Tomi a fülébe suttogta, hogy azért nyúl ennyire hozzáértően a testéhez, mert a kollégájától jó információkat kapott.
Ezt követően évekig kerülte azokat a helyeket, ahol Gizi felbukkanhatott, közlekedhetett. Tomi rövidesen visszament a főiskolára, ahonnét valamivel később végleg kicsapták.
Jó néhány év múlva összetalálkoztak egy parkban, és Tomi a szokásos lekezelő hanghordozásával nekiszegezte a kérdést: – Na és végül megcsináltad a Gizit?
Ő csupán annyit válaszolt: – Én az elmúlt években Lentiben voltam a lövészeknél, te hol szolgáltál?
Elégedetten látta, ahogy Tomi keze ökölbe szorul. Gyorsan sarkon fordult, hogy a győzelem tudatával távozhasson. Tudta, igen mély és alighanem meccsdöntő ütést vitt be a másiknak, de cseppet sem volt elégedett.
Vissza a tetejére