Csapatépítés
Nem nézett az órájára, anélkül is tudta, hajnali három van; attól az éjszakától fogva mindig pontosan ugyanekkor ébredt. Felhajtotta a takarót, és várt néhány másodpercet, hogy érezze a lakás hőmérsékletét. Húsz fok lehetett, a legideálisabb az alváshoz, gondolta, és felült a matracon. A matrac a földön hevert, három éve vásárolta a Jyskben, hogy megzsarolja a feleségét, vagy vele alszik, vagy a gyerekkel. Nem is vett ágykeretet, ideiglenesen költözött át a gyerekszobába. Biztos volt benne, hogy meggondolja magát az asszony, ha hiányzik neki az érintése.
Legördült a szőnyegre, megtartotta magát planking testhelyzetben, százhúszig számolt, aztán felállt. Magára húzta az előző napi alsónadrágját, és kilépett a sötét folyosóra. Hat lépésre volt a hálószoba, ahol tizennégy éves fiuk szuszogott a franciaágyon. A felesége csapatépítőn volt, ilyenkor rendszerint hajnalban ért haza.
Behajtotta az ajtót, nehogy felébressze a gyereket a lépcső nyikorgása vagy a kutya, amely már ott ugrált a lépcső alján. Kiengedte a jószágot az udvarra, utána se nézett, mit csinál. Megbízott benne, tudta, ha kibújik is a kerítés alatt, akkor sem szökik el. Volt már, hogy próbálták elcsalni, de mindig visszajött épségben.
Feltette a kávéfőzőt a tűzhelyre, és kinyitotta a gardróbot.
Két hónapja egy hasonló csapatépítő idején betaknyosodott a gyerek, a fürdőszobából pedig elfogyott a papír zsebkendő, így aztán kénytelen volt feltúrni a lakást. A felesége táskáit is átforgatta, mert egy női táskában mindig van zsebkendő. Akkor találta meg az óvszert.
Tizennégy év házasság alatt az volt az első alkalom, hogy belenézett a táskájába. Először azt gondolta, valaki másé lehet, hiszen ők nem használnak óvszert. Amikor visszatette, csak akkor jutott eszébe, miért ne használhatná ezt az ő felesége? Valaki mással? A gondolat megbénította. Úgy érezte, mintha kintről jönne a szívdobogása, nagyon hangosan s nem is a mellkasában verne, hanem a gardróbpolcon, valamelyik táskában, százhetvenes tempóban. Fentről látta magát, ahogy rémült arccal állt a nyitott szekrény előtt, mozdulatlanul, akár egy pajor, amit a tőrösdarázs megbénított, és belerakta a petéit.
A gardrób felső polcán most is ott volt a négy Calvin Klein táska, növekvő sorba állítva. A legkisebbet vette le először. Kinyitotta, és megkönnyebbült, hogy benne van a bontatlan Durex. Két hónapja minden hajnalban megnézte. Visszatette, aztán leemelte a többit táskát is, akkurátusan ellenőrizte mindegyik tartalmát, nem talál-e bennük újabb meglepetést.
A kutakodást a kutya ugatása szakította félbe. Megint kiment az utcára, valami hajnali kocogót kergethetett. Becsukta a gardróbot, a kapuhoz ment, szólt a kutyának, az azonnal jött is, mintha csak a hívására várt volna. Bebújt a kapu alatti résen, és farokcsóválva kucorodott a lábához. Talán több odafigyelésre lenne szüksége, nehogy elvigye valaki. Bent levette a kávét a tűzhelyről, két cukrot tett bele, és leült a notebook elé.
Rutinszerűen görgette a Facebookon a felesége ismerőseit, kinek a posztját lájkolta, kikhez kommentelt, kit vett fel ismerősnek. Korábban fel sem tűnt neki, hogy nincsenek közös fotóik, a nő minden képen egyedül volt, vagy a barátnőjével. Állandóan a barátnőjével lógott, és mindent vele beszélt meg. Ági szerint így kellene, Ági ezt mondta, Ági azt mondta, Ági itt volt, Ági javasolta, hogy. Ági mindent jobban tudott. De mi van akkor, ha ezeket nem is Ági mondta? Mi van, ha valaki más szavait adja Ági szájába? Lehet, hogy nem is a barátnőjével tölti az idejét. Most sem mondta, milyen csapatépítőre megy. Megállt a görgetésben. Ez a fickó gyanús, minden bejegyzését szívecskézte, a konditermes, a tengerpartos, a mercis képeket. Pedig a hülye is látja, hogy ez egy kalandor.
A kutya a kapunál ugatott, de ezúttal másképpen. Kocsiajtó-csapódás, nevetés – a kutya már megint kint volt az utcán. Tényleg jobban kellene figyelni rá, mert még elviszik. A férfi becsukta a notebookot, a mosogatóba tette a kávéscsészét, és kiment, hogy beengedje a feleségét.
Vissza a tetejére