Úristen, hogy pucolod már azt az avokádót?
Na, délután mehetek a boltba, nincs itthon semmi. Nem látod, hogy nincs? A fiad enne valamit, mindegy, nem válogatós, a pirítós is megfelel neki. Hagyd, én már beraktam, nem akarom, hogy odaégjen, az amúgy is rákkeltő. Óriási tévedés, nem arról van szó, hogy manapság mindenre ráfogják, ez tényleg rákot okoz. Amúgy mindig kevés vajat teszel rá. Oké, nem vaj, margarin, nem kell okostojáskodni. Úgy csinálsz, mintha művelt lennél, közben egy csomószor valójában mások véleményét hajtogatod. Onnan veszem, hogy megfigyeltem. Te most komolyan ennyire hülyének nézel, hogy szerinted például nem tudom, mi a különbség az „egyelőre” és az „egyenlőre” vagy a „bensőséges” és a „belsőséges” között? Hagyjuk, nem nyitok vitát.
Figyu, nem számít, mennyit költöttél reggel, tök üres a hűtő. Oké, megvettél mindent, ami a cetlire volt írva, de az csupán az alap, valami plusz is kéne, a kreativitás hiányzik, pedig az volna a lényeg. Tegnap reggel én is láttam a neten, hogy akciós az avokádó. Ott van a zacskóban a tojástartó mellett, hazafelé vettem. Mindegy, akkor most van dögivel, legföljebb orrba-szájba avokádókrémet fogunk enni, semmi gond. Baromira utálok ételt kidobni. Avokádókrémet csinálok a pirítós mellé, csak előbb kiteregetek. Nem kell, hagyd, a ruhákat ki is kéne rázni, nem csupán földobálni a szárítóra. Mutattam már, melyiket hova kell tenni, hogy szellőzzenek. Jó, én nem tudom, hogy jegyezted meg, a múltkor is újra kellett teregetnem, egymás hegyén-hátán volt minden, gyűrötten ráhányva a kötélre, kezdhettem elölről. Jobb lett volna, ha nem nyúlsz semmihez. Szerintem hagyjuk a meddő vitát, a fiad enni akar, én meg nem tartok sehol. Nem kell semmit csinálnod, ne tartsál föl.
Basszus, mondtam, hogy ne nyúlj semmihez, és azt is utálom, hogy állandóan sürgetsz. Különben is, mikor veszed már észre, hogy egyszerre nem férünk el ebben a konyhában rendesen. Emlékszel, annak idején figyelmeztettelek, hogy ez lesz, mégis ragaszkodtál hozzá… Igenis sürgetsz, mondtam, hogy mindjárt jövök, csak kiteregetek, nem bírtad kivárni, elkezdted helyettem. Úristen, hogy pucolod már azt az avokádót? Rossz nézni, komolyan. Hát nem. Félbevágod, kiveszed a magot, fellazítod, a héjában darabolod össze. Lehet, hogy másik módszer is létezik, de nézd meg, akár a hányadék, dobhatjuk ki. Még jó, hogy hoztam tegnap. Nem igaz, hogy a krémbe bármilyen formára vágva jó, ne szólj bele olyasmibe, amihez nem értesz. Most ne menjünk bele, ki mihez ért, az avokádóhámozásról van szó, nem kell terelni. Tudtam, hogy ezen is megsértődsz, nem igaz, hogy nem lehet kritizálni, mindent basztatásnak és beszólásnak veszel. Sokszor inkább nem mondok semmit, megcsinálom szó nélkül. Mert hülye vagyok, azért. Gürizek nonstop, ez a köszönet. És lécci, ne szórd a morzsákat mindenfelé! Nézd meg, mi van a szekrény lábánál, muszáj lesz végigmennem minden helyiségen a porszívóval. Hát, én nem vettem észre, hogy ki lenne porszívózva. Nem csupán ott kéne takarítani, ahol a papok táncolnak.
Tessék, erről ugattam: csak azért is odaégeted a pirítóst, hogy bosszants. Nehogy kidobd már, majd én megeszem! Nem lopom a pénzt. Nem érdekel, hogy a te pénzedből vetted, ebből is látszik, hogyan gondolkoztál világéletedben, miközben mindennek közösnek kéne lennie. Jó, lécci, ne hátráltass, rohadt sok dolgom van, ez a hétvége is azzal telik majd, hogy arra nem lesz időm, hogy két percre leüljek a kávéval. Mit csinálj, mit csinálj, nézz szét a lakásban, és keresd meg, van egy csomó tennivaló, nem kéne élhetetlennek lenni.
Nem hiszem el, hogy a tejfölt így nyitottad ki… Nem föltépni kell, hanem lehúzni egy mozdulattal a fedelét. Persze ehhez érzék is kellene, nem agyatlanul nekiesni. Igenis baj, nézd meg, nem lehet visszahajtani, hamarabb megromlik, és átveszi a hűtő szagát. Jut eszembe, azt is ki kéne takarítani, na, majd beszorítom a hétvégébe. Ne te csináld, fogalmad sincs, hogyan kell. Hát, rohadtul nem sima ügy, mindegy, mondom, megcsinálom ezt is…. Hol a margarin? Hallottad, direkt margarint mondtam, nem vajat, hogy örülj… Szerinted ez meg van kenve? Alig van rajta valami! Az előbb beszéltünk róla, ennyit számít neked, hogy mit mondok? Persze hogy avokádókrémes lesz, mit gondolsz, mi a francnak csinálom, de azért teszek alá margarint is. Mert a fiad úgy szereti. Komolyan mondom, itt élünk egy fedél alatt, de néha mintha nem volnál jelen. Nem baj, már megszoktam, hogy mindent egyedül kell csinálnom, sokadjára mondom, csak ne hátráltass. Jó, figyu, nekem erre nincs időm, amúgy se nyavalyogni kéne, hanem csinálni, ennyi. Ne állj, lécci, az utamba, hadd vigyem be neki. Ne vidd, mert az egyik felét itt hagyod, a másik felét leszórod, aztán a szőnyeget is suvickolhatom. A szemetest is ki kéne venni, nemcsak tömködni a tetejére az avokádó héját, hanem kivenni az egészet, és berakni egy másik zacskót, a régit meg levinni. Na, ezt például meg tudnád csinálni. Látod, erről beszélek, szóródik szanaszét. Jó, sértődj meg, és hagyjál itt mindent a francba. Gondolom, erre ment ki az egész cirkusz. Aztán csodálkozol, amikor azt mondom, hogy rád nem lehet számítani.
Vissza a tetejére