A sorsüldözött
Nyárliget legnagyobb agrárdiszkontjának főbejáratánál Krtek, vagyis Kisvakond fogadja a vásárlókat. Kisvakond hatalmas, a tenyerébe ülhetnek a lurkók. Így fényképeztetik le magukat. Krtek mellett Akasztó Gerzson, a tulajdonos-üzletvezető is üdvözli a kuncsaftokat. Ezt szereti legjobban a munkájában: az őszinteséget. Mert tényleg örül azoknak, akik a vagyonát gyarapítják.
A bevásárlókocsi-gyűjtőhely mögé Bor Bella áll be a kombijával. Gerzson megy öleléssel köszönteni a keramikust, aki zavartan néz körül, de visszaölel.
– Hozzam a targoncát, Belluska?
– Elég egy raktári kocsi. És ne tapogass itt, mások előtt!
– Csak megadtam a tiszteletet, ami egy művésznek jár.
– Elég, ha kifizetsz.
– Volt ezzel valaha is gondod?
– Nem. Na, rakodjunk át!
A díszáruraktárban Gerzson ellenőrzés nélkül aláírja a harminc virágdíszes és huszonöt angyaldíszes kerámiakaspó átvételét.
– Köszönöm, Gerzson, a számla meg pdf-ben.
Gerzsonnak azért tetszett meg Bella, mert olyan szokatlanul erős a felépítése. Látnivaló: kemény fizikai munkát követel a fazekaskorong. A nő arca viszont fehér és szeplős. Érzékeny, álmodozó, sorvadozó lélekre vall. Az ellentétes dolgok keveredése jó italban és kinézetben is, vette észre sokszor Gerzson, s keze már fonná is át a nő derekát. Bella ellöki.
– Mit képzelsz! Nyitva az ajtó!
– Már zárom is be.
– Nem kell! Csak hagyj békén!
– Mi van veled?
– Hogyhogy mi van?
– Nem akarod?
– Mit?
– Hát… A múltkor… Éppen itt…
– Nem volt itt semmi!
– De igen! És nagyon élvezted!
– Na jó, volt egy kis… pajzánkodás. De az a múltkor volt. Most meg most van! És egyébként is… nem méltó hozzám az ilyesmi. Asszony vagyok, anya. És iparművész. Nem egy kis… nyári gyakorlatos diák. Vagy kielégítetlen titkárnő.
„Pajzánkodás”… Gerzson emlékszik Bella dús ágyékára, és érzi, ahogy a nő belemélyesztette a körmét a vállába. Az ingén keresztül!
Bella a díszáruraktár ajtaját becsapva távozik. A kerti törpék, a napelemes leszúrható lámpák, a gipsz Vénusz-szobrocskák és a többi csecsebecse hosszú ideig remeg a polcokon.
A Bella-incidens nyomott hangulatot hagy maga után. Hiába issza Gerzson a feketéket. Az sem dobja föl, hogy néhány segédmunkást nyilvánosan leteremt.
– Nem kávé kell neked – mondja Teri, a titkárnője –, hanem egy jó szauna. Menj, gőzöld ki magad!
Gerzson szereti a Júlia fürdőt. Gimnazista korában szokott rá, hogy péntek esténként a szaunában vagy a medencében ülve vizslassa cimboráival a nőket. Egy csinos lányt, és a fürdőkbe csak ilyenek járnak, képzeletben levetkőztetni élvezetesebb, mint igazából. Persze úgy is jó. Gerzson előszeretettel közeledik az alkalmazottjaihoz. Még a kertészeti szakiskola duális képzésben ideszervezett diákjaihoz is. Sőt, ők kezdeményeznek! Rang a csitrik között, ha valakinek megvolt a főnök úr.
Gerzsonnak kedve támad Terit szemlélni, ahogy vizes fürdőruhában ellibeg előtte a nagymedence felé. Látta már őt vizes fürdőruhában. Meg száraz fürdőruhában és fürdőruha nélkül is. Ez fontos szempont volt abban, hogy Magdi, a korábbi titkárnője távozásakor – akit szintén sokszor látott meztelenül – Terit vette föl a helyére. De Teri munkaerőként is megállja a helyét. A teljhatalom látszatával utasítgat. S mivel így tesz, tulajdonképpen teljhatalma is van a cégnél. Gerzsonnal szemben viszont mindig szolgálatkész és tisztelettudó. „Ezt nem érti meg sok nő: egy férfi önérzetét nem szabad megsérteni!” – mondta egyszer cimboráinak Gerzson, és közben elégedetten gondolt Terire. És ugyanezt az elégedettséget érzi, amikor viráglocsoláskor hajolgató alkalmazottját nézi.
– Tercsimercsi, hazaviszlek ma.
– Ó, ne fáradj!
– Nem fáradság, és úgyis régen voltam már nálad.
– Ha gondolod…
A Bujtosi-tó mellett visz az út Örökösföldre. Gerzson arról mesél Terinek, hogy pulyakorában itt pecázgatott. Közben azonban Takács Olgit látja maga előtt, ahogy a szabadstrand nádasában vetkőzik-öltözik. A lányok meglesése a halaknál is nagyobb élvezet volt. Olgi immár a városi tévé bemondója és egy autószalon tulajdonosának barátnője. „Ki gondolta volna, hogy ebből a kis feka lányból… Habár a segge már akkor is…” És Gerzson a nádasban már nem a meztelen gyermek Olgit, hanem a meztelen felnőtt Olgit látja. Aztán már nem is a nádasban van Olgi, hanem az Örökösföld 42. tizedik emeletén, Teri lakásában, Teri ágyában. És ez a képzeletbeli kettő, sőt három az egyben helyzet igazán meghozza a kedvét, a dolog természetéből következőleg, Terihez is. Jobb kezét a titkárnő combjára helyezi.
Kiugrik kinyitni az ajtót Terinek, amit sosem szokott, ez csak egy bohóckodás, az előjáték része.
– Sajnos most nem jó, anyám beteg – hűti le Gerzsont a nő.
– Mi? Persze… Sajnálom… Meglátogathatom?
– Nem hoztam haza, a kórházban fekszik. A… belügyön… izé, belgyógyászaton.
Gerzson a nő szemébe néz, keresi, hogy az legalább bánkódik-e az együttlét meghiúsulása miatt, de Teri elfordítja a fejét.
– Rendben, elviszlek a kórházba.
– Nem esik neked útba.
– Nem baj, ülj be!
– Mindjárt itt a busz, van bérletem. Holnap találkozunk.
– Hát akkor majd holnap…
Gerzsonnak kedve lenne meglesni, Teri tényleg felszáll-e a kórházi buszra, de rájön, jobb a bizonytalanság. Holnap nem tudna mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy legközelebbi szövetségese becsapta.
„Ha egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik!”, ez volt Pápai mama egyik unalomig ismételt mondása, amit a kis unoka Gerzson még nem értett. De most már ért. Ezért hajt Magdihoz.
– Én vagyok, engedj be! – mondja a kaputelefon mikrofonjába. A válasz csak egy kattanás, az ajtó nem kezd zúgni. Gerzson topog. De még türelmetlenségében is megdicséri önmagát, amiért igazán nívós környéken szerzett lakást Magdinak. Előbb-utóbb Teri is elő fog állni egy lakáscsereigénnyel.
Magdi maga jön ajtót nyitni. Melegítőben. Szemetesvödörrel. Gerzson rögtön az arcához hajol. Megcsókolja. A száját is. A nő visszacsókol. Aztán elrántja fejét.
– Jó, hogy látlak. De most itt a férjem.
– Nekem azt mondtad, elváltatok.
– Elváltunk, de… talán újra megpróbáljuk…
– Azt mondtad, elhagytad, mert folyton egyedül voltál, míg ő a kamionnal…
– Ez nem az a férjem! Ez bankban dolgozik. Ötkor mindennap végez.
– Szóval két férjed volt.
– Három. Az első tanár. És edző. Őt megölném, ha megkeresne.
– Nem avattál bele minden…
– És te nekem mindent elmondtál magadról?
– Nem. Nem tudom. Kellett volna? Ne vitatkozzunk, nem azért jöttem.
– Ne vitatkozzunk, bocsáss meg.
– Akkor… felmehetek?
– Nem érted, itt a férjem!
Otthon Gerzson lerúgja cipőjét, tölt magának egy felest, és lezökken a konyhaasztalhoz.
– Kisnóri? – kérdi a feleségétől, Nagynóritól.
– Robinál.
Gerzsonnak fogalma sincs, ki lehet ez a Robi. Biztos beszélt róla Nagynóri, de a nőnek olyan puha hangja van, hogy nem jut el a férfi agyáig. Meg nem is figyel oda rá. Nincs baja a feleségével. Talán még szereti is. Legalábbis hiányozna, ha egy nap üresen maradna a ház. De egy megszokott feleség éppen azért jó, mert nem sok vizet zavar, nem kell rá odafigyelni.
Nóri tojásos nokedlit tesz Gerzson elé, akinek elhomályosodik a szeme ettől a csodától. Tanyabokorban nőtt föl, ahol tarhonya, öhön, galuska, lapcsánka, puliszka ment. És azóta sem tud ezeknél jobbat. Nóri felbont neki egy sört. Gerzson megcsapdossa a nő fenekét. Nóri elmosolyodik ezen a kedvességen. Aztán csendben elbeszélgetnek. A szokásos dolgokról: a világ a végromlás felé tart, mindenki tolvaj, és hogy nehéz lefogyni.
Gerzson fürdés közben az orrát vizsgálja. A hegye szőrösödik, nem lehet leborotválni, mert az erősíti a szőrszálakat. Ki kell tépni. Bár ez fájdalmas, és néha begyullad a helye. Talál szőrszálakat. És a kellemetlen kinézetű orrhegye mellett még egy kellemetlen dolgot lát: az arcát. Egy ötvenéves, idősödő férfi arca néz vissza rá. Ami nem csoda, hisz Gerzson ötvenéves, de nehéz megemészteni, hogy a belül érzett kornak, a harminc évnek ellenszegülni látszik a teste.
Nóri egy kosztümös sorozatot néz, amely a cári udvarban játszódik. Gerzson gyermekkorában látott ilyeneket, ebben viszont az furcsa, hogy minden szereplőnek török neve van. Kiveszi Nóri kezéből a távkapcsolót, és átvált a sportcsatornára. Real–Barcelona-meccs. A Real vezet. Mérgesen átkapcsol. Az este további része kapcsolgatással telik. Mikor ebbe belefárad Gerzson, ágyba bújik. Nóri már ott van. Oldalra fordulva fekszik. Feje alatt egy színes magazin. Hirtelen felnéz.
– Mi a baj, Nóri?
– Nem tudok elaludni. Elálmosodom, de az alvás nem megy.
Nóri újabban nem tud aludni. Gyógyszert szed, meg méregdrága thai masszázsra jár, de egyik sem segít. Nem érti Gerzson, mi baja lehet Nórinak. Van hitelmentes házuk, három kocsijuk, jól menő vállalkozásuk, nyaranta Mexikóba mennek. Persze Nóri is öregszik, ő igazán, mert bár nyolc évvel fiatalabb férjénél, a nők hamar ráncosodnak. Nóri a homlokán és a hasán. Nem kellemes nézni, ezért Gerzson nem is közeledik hozzá túl gyakran. Nóri combja azonban nem narancsbőrős. Ezt most tisztán látja Gerzson, mert a telihold megvilágítja felesége paplan alól kibúvó alsó felét. „Épp olyan, mint Magdié!” Gerzson behunyja a szemét, s Magdit látja maga előtt, aki nem szemetesvödörrel és melegítőben fogadja a kapuban, hanem ruhátlanul az ágyban. Gerzson lihegve fordul rá a nő testére, kéjesen nyöszörög. Nóri viszont migrént emlegetve, fájdalmasan nyöszörög, de Gerzson befogja Nóri száját, hogy ne rontsa el az illúzióját.
Vissza a tetejére