Elvermelt mondatok
Variációk egy gyermekkori témára
láb alatt
Platán, vérbükk, vöröstölgy, tulipánfa, gyantás cédrus, szomorúfűz. A Cseke-tóban gágogtak a vadlibák és a hattyúk, a fehér méltóságosok, néha helyet cseréltek. Anakreón fütyörészett a tatai tavaszban.
Amikor nem akarták, hogy láb alatt legyél, úgy tettél, mintha rég elmentél volna már.
Minden hallgatás ajtó volt a félelemnek.
Apád ásott egy kutat. Ha elég közel hajoltál, hallottad a zuhanást is.
Leejtettél egy üveget, háromnegyedig tele borral. Anyád hozta a vödröt és a felmosórongyot, majd csendben feltörölte. A szó semmi. A tekintet minden.
lélekarányos
Iskola helyett szívesen ültél a tóparton, és ötödik óra végéig telenézted kékkel az eget.
Az Angolpark kedves műromjai közt egy remeterigó pentatonja tanított meg arra, amiről később megtudtad, hogy Kodály-módszernek hívják.
Jó voltál töriből, földrajzból, biológiából; gyenge matekból, fizikából. De csak magyarórán sütött be rád a nap.
Nem voltál soha boldog a családban.
Lélekarányos térképeken kerested a helyed.
nyomot hagy
Rohantak a napok. A jelen mulandó volt. Sokáig azt hitted, hogy a jövő nem múlik el soha.
Az egyetlen sas, amit akkoriban láttál, Szomód felé a Réti-halastavak közelében ült egy hatalmas fa egyik ágán. Úgy szállt fel, mint az áhítat.
Nagyanyád adott először felnőtteknek szóló regényt a kezedbe. Mielőtt átadta, elmondta, mire figyelj benne, és miért érdemes végigolvasni. Lassan beszélt, mintha a szavakat egy lelkében szövődő mese fonaláról tépné le.
Sokat olvastál, egy könyvet többször is. Észrevetted, hogy ez nyomot hagy a történeten.
Egy reggel arra ébredtél, hogy ideje elmenni innen. Aztán elsimítottad, mint egy párnát, az ébredő gondolatot.
nyelvemlék
Bronchopneumonia. Neked ez volt az első nyelvemlék.
Volt egy nagy, faragott fadobozod, Zakopane ’72 volt belevésve. Ebbe rejtetted azokat az emlékeket, melyekről azt gondoltad, nem felejted el, amíg élsz.
Nagyanyád leültetett a tisztaszobában, hogy együtt nézzetek meg egy színházi közvetítést. Abban volt egy öregember, akitől megkérdezték, hogy szerinte van-e Isten. Azt válaszolta: „Ha hiszel benne, van, ha nem hiszel, nincs.”
Nem voltál soha boldog családban.
Márciusban hó hullt; a következő vasárnap az utcabeliek csizmában mentek a templomba. Csak te nem láttad a hit világító fehérségét.
Vissza a tetejére