Illegál rave a költészet hatalmáról
Nyolckor kezdünk alapozni, nem szeretem, ha ilyen korán, de most nem baj, most egyáltalán nem baj, legalább tele leszünk, mire elkezdődik, meg kell adni az időt a rákészülésre, mind eléggé fent vagyunk már eleve, nem is kell a spuri, vagy nem is lenne muszáj, de hát okos ember nem azért spurizik, mert muszáj, adom ezt a kocsmát is, ahol kezdünk, csak kicsit túl hangosra van tekerve a hangfal, a szövegtől alig halljuk egymást, bár ahogy lemegy a negyedik kör tequila, azért már nem kell félteni a srácokat sem, túl tudják azért kiabálni, a legjobb versszakokat meg amúgy is együtt üvöltjük a hangszóróval, körasztal, mindenki mindenkivel vájbol, én Betti mellé sodródom, vagyis annyira nem sodródás ez, csak én teszek úgy, mintha az lenne, igazából elég régóta tetszik nekem ez a csaj, bírom az ilyen gót sztilót, nem az, hogy nem baj, hogy már kiment a divatból, hanem épp ezért, az direkt jó, ha nem érdekli, mi menő, mert a fémláncok a tépett szoknyán, a térdig érő bakancs, a neccharisnya, a vámpírfilmes, csipkés fekete blúz, a műszempilla meg az extrém alakú fekete szemüveg nem menő, de vad, és én bírom a vadmacskákat, bírom, ha harapnak, és úgy képzelem, ő eléggé karmolós, szóval mellette ülök, az ötödiket már egymás poharából isszuk, és amikor a piától bepunnyadnánk, az ő sminktükréről szívjuk fel a cuccot, ő az első utcát, én a másodikat, és ahogy benyálazza az ujját, letörli az üveget, és a maradékot az ínyére keni, közben pedig rám néz, és egyszer se pislog, az olyan, hogy végigfut a libabőr a golyóimon, nem is tudok megmozdulni, jó hülye fejjel nézhetek rá, el is neveti magát, és visszafordul a poharához, de üres, feláll, de ahhoz, hogy kiférjen, át kell másznia rajtam, szűk a hely, de azért ha nagyon akarna, elférne, nem lenne muszáj hozzám dörgölnie a fenekét, nem is azért csinálja, mert muszáj, alig várom, hogy visszajöjjön, hátha akkor se fér majd el, de nem jön vissza, Tubus az asztalra csapja a korsóját, húzóra nyomta le a sört, hogy idő van, indulni kell, messze van a hely, Baki felüvölt, valami támogatásféle akar lenni, de szerintem egyszerűen csak be van állva, és azt se tudja, merre van az előre, röhögünk rajta egy sort, Tunya segít neki felállni, vagy valami olyasmi, és elindulunk a kijárat felé, Betti épp akkor jön vissza a klóról, a szoknyáját igazgatja, majdnem nekem ütközik, vagy csak úgy tesz, hogy hozzám érhessen, én megfogom a vállát, hogy elkapjam, és irányba állítsam a kijárat felé, puha érzés, mosolyog, de úgy, hogy ne tudd megmondani, spicces, vagy gondol közben valamit, de nem tudok ezen agyalni, beütött a spuri, mehetnékem van, mintha rezegne a lábam, előre adná az ütemet, mintha már ott lennénk, ahová megyünk, legyen az bármi, fogalmam sincs, hol van, Golyó találta, ő nagyon benne van ezekben, ő is szervezett már ilyen illegál rave-et, de most valami haverja haverjának a haverja intézte az egészet, valami elhagyott telep a halál faszán, órákba fog telni, amíg odaérünk, nem baj, az autóban van pár szatyor sör,
bezsúfolódunk, Betti az ölembe ül, esküszöm, nem én ajánlottam fel, vagy mittudomén, de nem úgy tűnik, mintha zavarná, és hogy engem nem zavar, az kurvára biztos, mindkettőnk kezében pia, de nem a sajátunkat isszuk, ő az én számba tölti, én az övébe, ami mellé folyik, a kezünkkel töröljük le, igazából eléggé be vagyok gerjedve, nem tudom, a piától, a cucctól, attól, hogy kurva nagy buli lesz, vagy csak Bettitől, azt hiszem, inkább a bulitól, meg ez az egész hangulat, sötét van, valahol hajtunk, a pöcsöm tudja, hol, huhognak a baglyok, vagy az a fasz Tunya, minden nagyon egyben van, ez jó este lesz, már most jó este, nagy a zaj, sok a hang, nem marad hely másra, és ez jó,
és jó a hely is, nem kamuzott a Golyó, akkora hangár, hogy a bejárattól el se látni a DJ-pultig, koromfekete minden, csak egy-két lámpa van letámasztva pár méterenként, nagyon ipari az egész, és még el se kezdődött, jó tempót nyomtunk, a legtöbben még kint támasztják az alumíniumfalakat egy doboz sörrel, egy spagóval vagy ezekkel a fasz elektromos cigikkel, valaki elhozott egy kurva nagy vízipipát, azt ülik körbe vagy tízen, olyan fűszag van, hogy ha csak arrafelé nézel, beállsz tőle, mi már nagyon mennénk, jó volt olyan korán kezdeni az alapozást, mostanra starton vagyunk, megcélozzuk a pultot, Tunya már megint rikoltozik, de nem baj, igazából én is ugrálni akarok, és tudod, mit, le is szarom, hogy aki nekiáll ugrálni egy geci nagy hangárban, mint valami kecske, az idióta, kit érdekel, ha ahhoz van kedvem, úgy érzem, akkorát tudnék ugrani, hogy leverem a tető alatt a keresztlécet, Betti az orrom alá nyomott még egy csíkot a kocsiban, ha nem akartam volna, akkor is fel kellett volna szívnom, vagy visszafojtanom a lélegzetemet, de mér ne akartam volna, ugrálok, a többiek engem néznek, és kurjongatnak nekem, mintha a szurkolóim lennének, de abbahagyom, mert majdnem kitörik a bokám, megyünk tovább a pult felé, vagy két és fél méter magas emelvény, a fejünk fölé magasodik, mint valami omlás nagy hegy, nem megyünk túl közel, látni akarjuk a DJ-t, aki épp akkor mászik fel egy lépcsőn, nem tudtam, hogy csaj lesz, nagyon adom, van vagy két méter magas, egy pillanatra azt flesselem, hogy óriás, ha fa lennék, akkor is ketté tudna törni, aztán rájövök, hogy a pult miatt tűnt annyira nagynak, egy pillanat alatt elmúlik a para, jobban megnézem a csajt, iszonyat beteg, valami fémlemezekből van a ruhája, ilyen tízcentis alulemezek drótokkal összefogva, az egész testén, eskü, nincs is alatta semmi más, a füléből is lóg két ilyen lemez, azok még nagyobbak, kicsit megint beparázom tőle, hogy a faszba bírja el a füle, behaluzom, hogy kiszakad az egész, becsukom a szemem pár másodpercre, mire kinyitom, elmúlik, viszont a csaj benyomott valami lámpákat, amik őt világítják meg, eszement atom, ahogy kinéz, minden fémlap máshová veri vissza a fényt, az egész hangáron végigfut az éljenzés, az emberek műanyag poharakat kezdenek dobálni, némelyik még tele van sörrel vagy valamivel, megtelt az egész hangár, valahonnan mindenki megtudta, hogy kezdődik a buli, és benyomult, aki még kint volt, a mamutcsaj felteszi a két kezét, amitől az egész teremben elül a kiabálás, egy pillanatra teljes csend, megborzongok, és végre benyomja a cuccot, pörögni kezd az első lemez, mindenki elengedi magát, iszonyat felszabadító, elsodor a hang, és kurva jó, ami a hangszóróból szól, teljes hangerővel megy, hogy
Ahova estél, ott maradsz.
A mindenségből ezt az egyet,
ezt az egyetlen egy helyet,
de ezt azután megszerezted.
Kurva erős kezdés, mindenki elveszti az eszét, a végén már együtt üvöltjük a magnóval a legjobb részt, hogy
De most már te nem is tágitasz.
Megvakitottunk? Szemmel tartasz.
Kifosztottunk? Meggazdagodtál.
Némán, némán is reánkvallasz.
De így a hangár egyik fele a kérdést, rá a másik a választ, én is szembefordulok Bettivel, közelről kiabálom az arcába, hogy Megvakitottunk?, ő meg az enyémbe, hogy Szemmel tartasz, ez most tényleg eufória, pedig ezt a verziót nem is ismerem, nem tudom, ki mondja a verset, valami remix, lehet, hogy a geci magas csaj saját verziója, de nagyon adja, és utána se megy alább a hangulat, lekeveri az előzőt, már forog az, hogy
Majd eljön értem a halott,
ki szült, ki dajkált énekelve.
És elmulik szivem szerelme.
A hűség is eloldalog.
Nem bírom, azt érzem, hogy egyszerre üt be minden anyag a testemben, mintha szét akarnék robbanni belülről, és tudod, mit, szét is robbanok, minden sejtem szétválik egymástól, de mégis ott maradnak egymás mellett, és a következő lélegzetvételre újra összeállnak, és iszonyat fless, sose éltem még át ilyet, mint ezer orgazmus együtt, vagy ilyen lenne, ha be lehetne venni száz bogyeszt úgy, hogy ne legyél szarban tőle, csak a jó legyen, mert pont amikor ezt érzem, akkor tart ott a vers, hogy
Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve.
És hogy még jobb legyen az egész, biztos a DJ is érzi, hogy akkora a pörgés, hogy ezt nem lehet bírni, baj lesz, ha nem vesz vissza, betesz egy lassúzósat,
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Én meg se tudok mozdulni, de Betti odalép hozzám, és átölel, nem is az, hogy lassúzunk, igazából csak állunk ott összekapaszkodva, én nem tudok mozogni, de nem is akarok, Betti talán ringat néha, de lehet, hogy csak a cucc miatt érzem így, és akkor beüt a szar, először nem is értem, mi a fasz van, csak azt látom, hogy mindenki elkezd összevissza rohangálni, beletelik vagy húsz másodpercbe, amíg feljebb száll a köd a szememről, Betti elenged, és meglátom, hogy itt vannak a kékek, ez valami kibaszott razzia, nem tudom, honnan a faszból tudták meg, hogy itt a rave, felnézek a pultra, és ez a DJ-csaj tényleg kurva jó, nemcsak a versválasztással, de azzal is, hogy már nincs ott, se ő, se a hangcucca, konkrétan nem tudom, ez fizikailag hogyan lehetséges ennyi idő alatt, bár az is lehet, hogy most nem annyira vágom, igazából mi mennyi idő alatt történik, Betti kézen fog, és elkezd maga után húzni, és akkor én is észbe kapok, futok utána, már azt is látom, hogy kiszúrt valami kis rést a falon, fingom nincs, igazi kijárat-e, de tök mindegy, a lényeg, hogy átférünk rajta, és a kékek még messze vannak, a szemem sarkából látom, hogy elállták a kijáratot, pár szerencsétlent már a földre vittek, egy embert hárman gumibotoznak, a kurva anyjukat, meg pár srác már bilincsben van, mintha véres lenne a ruhájuk, de nem bámulhatom tovább, mert Betti jobban észnél van, mint én, áttuszkol a résen, nekiindulok, de meglátom, hogy ott áll pont előttem egy rendőr, nem tudom, én vagyok jobban meglepve, vagy ő, úgy nézünk egymásra, mint két idióta, ő láthatóan lefagy a helyzettől, és én is lemerevedek, nyüzüge kis egyszálbél gyerek, lenéz az én acélbetétes bakancsomra meg Bettiére, valamit láthat a szemünkben is, lépek egyet felé, ő meg hátralép egyet, aztán lassan hátat fordít, és a földet kezdi nézni, mintha ott se lennénk, mintha soha nem is látott volna minket, Betti megint jobban képben van, mint én, taszajt rajtam egyet hátulról, akkor én is észbe kapok, elkezdünk rohanni, elérünk a kocsiig, és kisebb csoda, de a többiek már mind ott vannak, nem tudom, hogy jutottak ki, de most nincs is idő arra, hogy megbeszéljük, elindulunk, Tubus úgy nyomja a gázt, hogy csikorognak a kerekek, nem is veszek levegőt, amíg elég messze nem vagyunk, micsoda kibaszott őrület ez az este, kibaszott őrület, de kurva jó, igazából kurva jó,
amikor Tubus lefékez a lakásomnál, kinyitom az ajtót, előbb Bettinek kell lekászálódnia az ölemből, hogy ki tudjak mászni én is, nyújtja értem a kezét, fogom, kiszállok, és nem engedem el, állok előtte, nézek rá, és egy kicsit meghúzom a karját, és ő nem tart ellen, lépek egyet hátra, ő lép egyet előre, és elindulunk a kapu felé, alig halljuk, hogy a többiek utánunk kiabálnak, aztán Baki behúzza az ajtót, és hallom, ahogy elhajtanak, mi meg fel a másodikra, kaparom elő a kulcsot, vagy háromszor nem találok be a zárba, de végül azért sikerül, belököm az ajtót, nyomomban Betti, ösztönösen tudja, merre a hálószoba, pedig sosem járt itt, igaz, nem valami nagy lakás, mire lehámozom a bakancsot, ő már az ágyon fekszik, a szobában először a hangcucchoz lépek, de nem akarok sokat baszódni vele, csak benyomom a playt, jó lesz, ami éppen benne van, ezer éve nem játszottam le semmit, sosem vagyok itthon, és akkor valami eltalálja a tarkómat, odanyúlok, Betti fekete csipketangája, az orromhoz emelem, beindít az illata, közben a hangszóró is dübörögni kezd,
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
Lerugdosom magamról a nadrágot meg az alsót, fél lábon ugrálok, mint egy kretén, de végre sikerül, és odalépek az ágyhoz, Betti két bakancsa a takaró két oldalán, széttárt lába közé fekszem, beszívom az őrjítő illatot, és nyalni kezdem, de pár perc után magához rángat, beléhatolok, mélyen magába húz, a fenekemen érzem, ahogy hozzám tapad a bakancsa gumisarka, nem tudok a szemébe nézni, a vállába fúrom a fejem, a szája a fülem mellett, végül sikítani kezd, olyan élesen, hogy fáj a dobhártyám, és megremeg alattam, a lábával még erősebben húz, és mindenével szorít, a hangszóróból épp az szól, hogy
halkan toppan a szó, majd röpül és zuhan,
épp úgy mint a halál. És suhogó, teli csönd
hallgat utána.
És felkiáltok én is, a válla tompítja a hangom, és beleélvezek, és ezzel együtt kiürül belőlem minden, a pia, a cucc, az adrenalin és a teljes ma este, és betölti a helyét a rohadék mocsok, ezt az ajtót rég bezártam, de most valami betörte, és érzem, hogy rám borul az egész, belém hasít, hogy pont ez, ugyanez szólt akkor is, amikor vele utoljára, Laurával, ugyanezen az ágyon, hogy épp úgy mint a halál, de ez már soha többet nem lesz, mert akkora fasz voltam, hogy elengedtem, én engedtem el, én küldtem el, és nem mondtam később se, hogy fasz voltam, amíg még lehetett volna, most már késő, megfeszül a testem, mintha görcs állna belém, ugyanaz a görcs, ami egész nap, mindennap bennem van, és próbálom felidézni, milyen volt Laurával, de már nem tudom, csak hogy puha, amilyen azóta se, és azelőtt se, nem akarom azt hallani a fejemben, hogy az egész kurva életben egyszer éltem úgy, hogy a dolgoknak volt értelmük, vele, és elbasztam, nem akarok emlékezni arra, milyen volt, amíg ő velem volt, és én milyen voltam, amíg vele voltam, mert ezt elbasztam, nincs visszaút, nem tudok a nőre nézni mellettem, fel kell állnom, Betti csak halkan liheg, talán el is aludt, hát ha el tudott aludni, biztos bevett valamit, amit én nem, megkeresem a táskáját, és belenyúlok, kell még lennie benne valami cuccnak, kell még valami anyag, ami visszazárja az ajtót, nem akarok arra gondolni, hogyan basztam el az egészet, megtalálom a fekete hollós tégelyt, de kiesik a kezemből, kiesik a táska is, állok ott, meztelenül, utánakapnék, de nem tudok megmozdulni, és nem tudom, mi lesz, csak azt a tégelyt érjem el valahogy, anélkül nem fog menni, csak ez az egy biztos.
Vissza a tetejére