Usier Tamara

Bukowski; Borges elmélkedése; Se nyakörv, se póráz; Átjáró, híd, sárga ház

Bukowski
 
Az asztalon hagyott
üveget piszkálja,
vékony csíkokban
lehántja róla a címkét,
ahogy nyáron leégett
válláról szokta leszedni
a bőrt. Időnként a
pultoslány mellét nézi,
szép a szegycsontja
fölötti májfolt, mint
a vászonterítőre löttyent
vörösbor, amiről tudja,
hogy édes.
 
 
Borges elmélkedése
 
Kocsonyásodik a fény,
furcsa pára telepszik a
tárgyak köré. Vastagszik
a hályog pupilláimon, mint
kihűlő tej tetején a bőr.
Apám sírján, ezen a nagy
vakondtúráson, gyorsan nő
a fű, időnként virágokat
hajtanak a mezei gazok,
tavalyi bimbóikat még tisztán
láttam, idén virágaik csak
látóterem színes pecsétjei.
Vakon halt meg, ahogy én is
fogok, ha lábujjaival belém
kapaszkodik az ég.
Nagy darabban szakad ki majd
belőlem a lélegzet,
magammal viszek mindent:
ételek illatában fűszernövények
zöldjét, halak ízében az óceánt,
a tigris-sárga állatkerti lármát.
 
 
Se nyakörv, se póráz
 
Nem bízunk a kutyánkban
annyira, hogy szabadon
sétáltassuk. Lehet, többé
nem jön vissza, ha szólítjuk,
nem minket választ. Tudjuk,
nem vagyunk elég jók neki,
nem vagyunk elég érdekesek.
 
Az utcánkon egy fiatal fiú
billeg végig avarbarna
kutyájával, a póráz lila,
hosszú és erős. A kutya
előreszalad pár métert, majd
vissza, örül kicsit a gazdájának,
a gazda neki, aztán kezdődik a
rituálé elölről, újra és újra.
 
A fiú a kamaszra emlékeztet,
akit apám fotóalbumában láttam -
szelíd arcán halvány büszkeség,
lába mellett világos szőrű vizsla.
Se nyakörv, se póráz.
Egy mezőn készült a kép
pár órával azelőtt, hogy a
pásztorok vasvillát döftek
a nyáj felé szaladó kutyába.
Apám bízott benne.
 
 
Átjáró, híd, sárga ház
 
Ugyanott lakom hetek óta, a környék
csendes, a szobában ritkán fűtünk, akkor
is csak azért, hogy doromboljon valami,
az apartman egyébként nem állatbarát.
A cím bonyolult, sok szám, sok
román szó, nélkülük is hazatalálok,
mint a madarak.
 
Te is könnyen megtalálod a lakást,
amikor először átjössz megnézni
a helyet, ahová hirtelen beköltözöl.
Egy átjáró, egy híd, egy sárga ház,
magyarázom az útvonalat,
ennyit kell megjegyezni, a többi már
magától értődő, mellékutcák nincsenek.
 
Rossz időszakod van, másképp jól kijövünk.
Alig egy hete rakott ki a barátod,
most itt vagy. Jól elférünk a kis szobában,
amin osztozunk, nem foglalsz több helyet,
mint a haldokló szobanövényeim.
 
Az utóbbi napokban többet mosolyogtál,
gyakrabban húztad szét a sötétítőt,
nyitottad ki az ablakot. Majd
felvágtad az ereidet a fürdőkádban.
Egy átjáró, egy híd, egy sárga ház,
zokogtam a mentősnek a telefonba,
miközben elvéreztél kezeim között.

Vissza a tetejére