Az időről
Az idő – halad,
és a múltadat
nem írja felül
semmilyen adat.
Eltűnik minden,
amiben hittem,
miképpen tűnik,
fogyok el itt, lenn.
Minden pusztulás,
nem lesz semmi más,
nem mondja senki,
jön a Messiás.
Halál-köszörű,
jaj de gyönyörű!,
szép lesz a vége:
ne légy szomorú.
Halad az idő,
mit kér tőled ő?,
neveden szólít,
emígy hív elő,
belépsz a fénybe,
tán azt remélve,
lehullik rólad
múltadnak kérge.
Lehetsz majd torzó,
s ez sem utolsó:
fölébed kúszik
sötét koporsó.
Vissza a tetejére