Elmenőben
(Ismeretlen Arany-szonett
az Őszikék-korszakból)
az Őszikék-korszakból)
Nagyszalonta csonka tornya
tövén nőttem, mint a gomba,
azt gondoltam vesztemre:
ez az élet csak tivornya.
Ténferegtem balra, jobbra,
verset írtam a habokra,
adtam magam kellemre –
s felriadtam rossz napokra.
Azt beszélik, rendjelt kaptam,
megkérdeztem, mire föl:
nem vetettem, mért arattam.
Porzik mögöttem a föld,
sose volt hintó alattam…
Fejem fölött sír a tölgy
2014. október 22.
Vissza a tetejére