Az angyal
Karácsony előtt pár nappal
érkezett meg postán a szövettan,
te kibontottad a borítékot,
glioblastoma multiforme,
olvastad fel hangosan.
Akkor még egyikünk sem tudta, mit jelent.
Első hangzásra olyan volt,
mintha festékmárka nevét
olvastad volna egy katalógusból,
de én tudtam, ez inkább valami varázsige,
mint a Harry Potterben,
ami végül téged tüntet el,
ha hangosan kimondod.
A szobámban bekapcsoltam a gépet,
s rákerestem az interneten.
Apró kis daganatok sokasága az agyban,
amelyek bármikor felfúvódhatnak,
mint megannyi lufi,
konkrét fejlövés, gondoltam,
de nem mondtam ki hangosan,
ahogyan neked sem kellett volna felolvasnod,
mi van a papíron.
Isten talán nem tud olvasni,
csak a belső beszédből hallja a varázsigét,
és felfújja a fejedben azokat a daganatokat,
amik úgy sorakoztak ott bent,
mint a karácsonyfára aggatott égők,
amelyek arra várnak, hogy gombnyomásra
fénnyel töltsék meg a szobát.
Ha nem szólaltál volna meg,
talán úgy haltak volna el a fejedben
ezek a kis időzített bombák
a karácsony elmúltával,
ahogyan az égősor fényei
hunynak ki az ünnep után,
s én reméltem volna,
hogy az új esztendő érkezésével fátyol kerül erre is,
mint sok más szarra az óévből,
és tiszta lappal indítjuk az új esztendőt,
a következő szentestén pedig úgy énekeljük
majd a mennyből az angyalt
a feldíszített fa előtt, hogy nem attól rettegek,
érted jön.
Vissza a tetejére