Szenteste, 2020
Nem volt csatlakozás, vagy hát még vonat se,
A sötéten kongó légi folyosókon
Tréningalsóban meg rossz gumipapucsban
Csak egy angyal lófrált, csattogott fel-alá,
Savanyú szájszaggal s rosszkedvűen nyilván,
Repülők nem voltak, üres volt a nagy ég.
Szóval, nem utazott senki sem sehova.
Az ajándékokat meg már jó két hete
Postára adtuk, hogy minden odaérjen.
A fagyasztott kacsát is behoztuk kintről,
Kiporszívóztunk, meg a fát díszítettük,
Odakint valahol tetőzött a járvány,
A halottak számát bemondta a tévé.
Nálunk fenyőszag volt, meg jó fészekmeleg.
És hát ha úgy vesszük, ennyi, ami fontos.
Míg krumplit pucoltam, potyogott a könnyem,
Semmi baj, vigasztalt ijedten a gyerek,
S tudtam én is, persze, mi baj lenne mégis.
Kint máris sötét lett, pedig délután volt,
Közben kiolvadt a konyhában a kacsa,
Megölelt a férjem, mondta, hogy ne sírjak,
Basszus, büdös a hús, mondtam neki erre.
Aztán hideg vízzel megmostam az arcom,
Megvacsoráztuk a másnapi ebédet,
A közepén kicsit nyers maradt a zöldség,
Üres kenyeret kért helyette a gyerek.
Kelletlen mosollyal csengetett az angyal,
A nyirkos éj leszállt, és hideg sötét volt,
Egy kis vörösborral koccintottunk mégis.
Másnap reggel aztán megjött a havazás.
Utána egy kicsit könnyebb volt már minden.
Vissza a tetejére