Tizenkét kedd
(részlet)Juhász Ferenc A kedd szemhéja című verse miatt
1.
kedden nem kezdődik el semmi az idő
olyankor már rég beindult brassóban például
2006 óta nincsen villamos mégis emlékszem
rá én mint volt lakó a sínekből korlátot tettek a környék
szerpentineihez hogy az elköltözők ne csússzanak
szakadékba a januárban még igencsak veszélyes
utakon a sínekből bölcsők vázát erősítették meg
hogy az oda költözők benépesíthessék a gyárakat az
állampolgárok belföldi körforgása az év eleji fagyban
sem szűnik meg kedden se mert kedden már
üzemel a gyár valaki úton van valaki egész életében
legalább két állásban kell dolgozzon valaki mindig
jól kiépített villamos hálózatról álmodozik
2.
kedden maradok délutániban nincs sok jó
emlékem általános iskolából ha jég volt
az udvaron játszottuk a magunk fájdalmas
rögbijét egy utcáról lopott üres sörösflakonnal
sőt döglött galambok is hulltak néha a
padlástérből félelmetesek büdösek majd
csontvázak játékok a vasbeton kerítésen
lyuk volt tanító nénik őrizték hogy ne
keveredjünk senkivel aki nem érti intézményünk
szigorát hiába csapkodják dauerszagú öregek
a katedrát nem akarok háromoldalnyi a betűt
írni néma csendben inkább hirtelen meghízok és évente
egyszer minden de tényleg minden reményt
elvesztek nem jött állami pénz iskolafelújításra szülői
adományokból meszelt aki bírt talán 2012-ben
fordultak jobbra a dolgok
3.
kedden elbúcsúzok az osztálytársaktól
tüdőgyulladásom életemben az első sárga
köpet a kagylóban olvasom egy könyvben hogy régen volt
köpőláda az osztályokban én fiúvécében a kagylóba
valaki azt írta a falra hogy HALÁÁÁL márciusban
hihetetlen márciusban a nap kisüt és virágot
viszünk a lányoknak többet soha nem focizok
koratavaszi esőben többet soha nem hiszem hogy
tudnék úgy játszani mint paul scholes kedden fekve
hordok mellényt az ágyat a szoba közepére toljuk
hogy jobban körbejárja a meleg érzem közel
a vég ha ugyanilyen marad a páratartalom nincs
már sok hátra
4.
kedden tantárgyverseny kiértékelőjén mondják a nyelvet
bizonyos részleteiben rosszul használom nem-e akar
befogadni az ami papírra ömlik ki vagy számon jön
ki nem-e akarja hogy szépeket mondjak róla például
a nyelv a legszebb félreértés legfontosabb sőt a gyöngy
milyen szép szó engedjük el inkább egymást mi
közünk tájegységek grammatikáihoz hosszú nevű
emberek tankönyveiben firkával telik meg a margó
zavar hogy a nyelvet kárpátkanyarban használni
kötelesség legyünk inkább néma lakók el ne vesszünk de
meg se maradjunk mindegy úgyis felszáradtak már
a lápok prázsmár mellett a bekötőutakon akár órákon
keresztül is érkezhetsz brassóba szomorú a DIGI
FM nem találja sávszélességét minket a forgalom tart meg
5.
kedden katatón mamóm halálának napja huszadik
századok robbantják be halottaink üvegkoporsóit
a mauzóleum csupa szilánk májusban csillog
az üveg a fém a gyémánt a fény megvilágítja
a port ami száll mamóm belső szobájában
az ablakban lábak pincelakás ez magasra töltötték
az avram iancu utcát odakint a közös udvaron tyúkok
nincsenek csak vadeper a gaz között mamómtól
azt tanultam el hogy a spagettit hogyan
tekerjem fel villámra és egyem meg kecsappal
hogyan nézzek szembe a sötéttel ami a székrekedés
után üresen maradt kinti véce karikáján kibuggyan
6.
kedden esőben állok a postaréten vége a színis
próbának megettem hat banánt az utolsók nem
estek jól de a szerepem komolyan veszem beckett
darabja vasút mellett játszódik a kolozsvári intercityvel
sokat utazok ismerem a síneket egyszer talán az egész
világot összekötik az ambiciózus vonatok könnyű
lesz eljutni a postarétről az összes szerelmemhez a
vasszagúhoz a sárga szeműhöz a füsskabátoshoz és
a különchöz zakatolok mulasztások közt a nyár eleji
eső hiába zubog bele a kanálisokba rendezői
utasítások nélkül már ennyi víztől is megfulladok
7.
kedden rájövök hogy rég nem követem a holdat hol
is tartunk teli vagy új húz vagy ereszt végig dark soulsozom
a nyarat hogy engedhetem meg magamnak rettegek
egy másik világ törvényeitől de a holdat azért vettem
észre mert ott bent a sötét boss fight közben féltem s amikor
kijöttem várt rám ezért vettem újra észre holdam nekem is van
a kráterek alakokba rendeződnek rajta testvéremmel
néztük júliusonként mit néztük bámultuk csak így élhetünk
örökké az ég mindig egyszerre a mindenkié barázdákat
húznak a fordítva szántó ekék s ettől nappal a kék éjjel
a sötét egyre mélyebb bennünk a mélység vágya egyre kínzóbb
ilyenkor sem értem mit jelent testvérnek lenni együtt
játszani nézni a holdat csak előtte sírni esetleg bent
a dark soulsban tőle várni segítséget dübörög a boss fight
nincs időm ránézni még így se tudok figyelni igazán
8.
kedden komppal mentünk át a szigetre egy harmonikás
horvát nótákat játszott a testvéremmel korlátoknak
dőltünk hagytuk hogy a tenger tegye dolgát nem sokat
beszéltünk pedig szoktunk már messziről látni lehetett
hogy a szigeten élnek kecskék olajfák között mászkálnak
a testvérem morcos az adrián sem gyöngéd férfiakról
szólnak a horvát nóták az ott delfin ez itt tenger boldogok
akik szeretik a maszlinát hány csomóval kéne száguldjunk
hogy a sebesség vízbe mossa bűneink egyáltalán a víz-e
a legjobb mosószer kérlek ne a délszláv háborúról
álmodozz a fedélzet korlátjának dőlök én ebben nem veszek
részt mi férfiak kezet szoktunk fogni de egymás kezét meg
nem fogjuk így válik kellően üressé a szokás ha őt nem ő miért
9.
kedden a nap pont a vulcan utca közepe felett kel
fel az aszfaltra festett fehér csíkkal egy vonalban szeptemberben
történik csak ilyen elég egy vékony pulóver is hozzá te
hegyvidékhez közel fekvő város te egész éves belföldi
turizmus a vulcan utcában tanultam meg biciklizni
ha tervezhetnék gyönyörű vonatállomást neki
adnám te mellékutcákat összekötő mellékutca kijár
neked az összeköttetés bármelyik európai nagyváros
hauptstrasszéival szeptemberben elhagylak te
barcasági medence felé terjeszkedő város megint
felmegyek kolozsvárra újra megvédenek a szerpentineidet
szegélyező korlátok csábít a völgybe épült város a többiek
kultúrájának városa kinevel és félórányi öklendezést
ad szombat hajnalonta utcái nevét szeptemberről
szeptemberre újratanulom nem tudom mióta van itt
villamos sohasem értem meg hova kéne megérkezzek
10.
kedden találkozunk a setagaya parkban ő is szerelmem
lesz a különc az atléta a kritikai nyelv döblingben
a japánkert tavánál tudtam meg hogy székelyudvarhelyi
s oda csak nagyon rossz utakon lehet eljutni könnyebb
ha eltévedsz például épp nem találod magad bécsben se
kopaszak a szőlőtőkék arra tanít hogy ne írjak a legszebb
mondat úgyse születhet meg beomlik a szintaxis utána
minden kijelentés a mélyünkig hatol szóról szóra
változunk meg elutasítjuk a birodalmi pompát sacher-tortát
sem eszünk csak ha szívvel lélekkel illatos konyhában
nézz fel a hauptstrassze homlokzataira igazából semmi
érdekes nincs ott ez a japánkert is mint setagaya park
meddig létezik még hányszor találkozhatunk a teknősök
átúszhatják-e a dísztavat s az aranyhal meddig biztosíthatja
a közelséget
11.
kedden szerelmemnek vasszaga van a fülbevalóktól
lenne vagy a c-vitaminos krém amit minden este
arcmosás után belemasszíroz a bőrébe savanykás
fülbevalóit egyenként hagyja el nem párosával
ágyak alatt vagy földbe taposva áskálódásra képtelen
kezei szeretik a krémet attól puhán simogatnak
a novemberi szelektől viszketek és hámlok
azt mondja ha ékszere lennék brassó és kolozsvár
között vesznék el névtelen falu öszvérének patája
alatt fűszálak gyűrődnek megcsillan valami mellette
tyúkok kloákájába törik a tojás szerelmem sajnálja
őket ölbe veszi simogatja de nem tehet semmit
ő sem kedden szerelmünknek nincs hatalma
Vissza a tetejére