A zsidó (héber) népmese messzi múltra tekint vissza. Első emlékei a héber Bibliában (az Ószövetségben) találhatók meg. (Ilyen például a Bírák könyvében Jórám meséje.) Az ókor végén összeállított Talmud is sok mesét és főként sok példázatot tartalmaz.

A posztbiblikus (Biblia utáni) héber mese történetét a magyar zsidó tudós, Heller Bernát gyűjtötte össze. Művének első részében a keleti, második részében a nyugati zsidó népmesék kapnak helyet. Munkájában a mesék rövid kivonatát is megtaláljuk, sőt ezek sajátos motívumainak vándorlását és kölcsönhatásait is feldolgozta. (Heller Bernát: A héber mese című könyve a Makkabi kiadónál nemrég látott napvilágot.)

Élijáhu (Illés) próféta, a fenti népmese legendás hőse az egyik leggyakoribb szereplője a zsidó népmesének. A bibliai próféta életében is rendkívül népszerű volt, s mivel úgy vélték, tüzes szekéren szállt az égbe, ő lett a messiás hírnöke. A néphit szerint álruhában gyakran megjelenik a rászorultak között, hogy segítsen nehéz sorsukon.