Az oroszlán betegsége

(török népmese)

Egy napon megbetegedett az erdők királya, az oroszlán. Az összes állat elment hozzá látogatóba. Hajbókolva üdvözölték:

- Padisah, légy egészséges! Hogy érzed magad?

- Köszönöm, jól - válaszolta az oroszlán.

- Padisah, már előbb is mondtuk, ez a mi rókánk roppant huncut, fortélyos állat. Látod, mi mindnyájan eljöttünk téged meglátogatni, de ő nem tartott velünk. Ki tudja, most is miben sántikál.

Kisvártatva megjelent a róka. Az oroszlán haragosan rámordult:

- Mindenki eljött engem meglátogatni, te hol voltál eddig?

- Óh, Padisah, mindenki eljött, de vajon a bajodra gyógyírt talált-e egyik is?!

- Nem - felelte az oroszlán.

- Én, amíg idáig jöttem, mindenkinek elmeséltem a bajodat, és megoldáson törtem a fejemet.

- Mondd, mit találtál ki.

- Persze, hogy nem jöttem üres kézzel... kérette magát a róka.

- Akkor mondd gyorsan, miféle gyógyírt találtál a bajomra. - kérte az oroszlán egyre türelmetlenebbül.

- Fényességes Padisah, ahhoz, hogy meggyógyulj, meg kell enned a farkas jobb combját.

- Mindenkit megkérdeztem, ezt javasolták.

Amint a róka befejezte a mondandóját, hazament.

Az oroszlán rögvest elkapta a farkast, és tövestől kitépte a jobb lábát.

- A te combod volt a bajom orvossága - mondta mintegy magyarázatul a farkasnak -, ezért kellett megennem.

A farkas féllábon bicegve eloldalgott. A háza kapujában álldogáló róka odakiáltott neki:

- Mi történt veled, farkas testvér?

- Mi történt volna! Az oroszlán beteg, az orvossága az én jobb combom volt, ezért kitépte és megette.

Ekkor a róka nevetve ezt mondta: - Ja, amikor a padisah jobbjára ültél, nem gondoltad, mi lesz ennek a vége. Mikor engem beárultál, nem sejtetted, ugye, hogy mi lesz a fizetség?

Íme, így ragadt a rókára a ravaszdi név.

A medve, aki könyvet olvas

(török népmese)

Élt valaha egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán ellen. Amikor az erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst.

- Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet: ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem!

Amikor az ember végre felfogta a szavak értelmét, magába roskadva azon gondolkodott, mitévő legyen. Aztán fogott egy medvét, és hazavitte. Összeszedett egy csomó körtét, azt betette egy nagy könyv lapjai közé, és a medve elé tette. Persze a medve lapozgatta a könyvet.

A határidő végén a szultán magához kérette a bűnöst.

- Teljesítetted-e a feltételeimet? - kérdezte.

- Elhoztam, efendim - felelte az ember, és bevezetette a medvét, majd eléje tette a könyvet.

A medve hiába kereste a lapok között a körtét, mérgesen dörmögve forgatta a könyvet. A meglepetéstől tátva maradt a padisah szája.

- Mit csinál ez? - kérdezte ámulva. Mire:

- Könyvet olvas a maga módján, uram! - volt a felelet. Így menekült meg a bűnös a fővesztéstől.

(Bartha Júlia fordításai)