hótton-hófehér tarisznyával indult neki

az útnak amelynek neve Sehovaság

hágdal erdőn hegyen s mentül feljebbre hág

nyomtalan elkallódását vesztét rettegi

hamuban-sült pogácsája fogytán: ott lapult

fehér tarisznyája élés-oldalában

morzsáin ment-mendegélt kivert-hazátlan

dombrája pendült húrján marjult a múlt

jobbról balra balról jobbra próbál szerencsét

de se keresztút se ösvény elágazás

csupa toronyiránt bozótos vadcsapás

fekete éj éjfekete jövőtelenség

hátravetve vitte nyűtte gyűröttre hordta

fakó deres tarisznya verte oldalát

túrta: tarisznyamorzsát hátha lel-ha lát

ami fehér volt rajt markával elkoszolta

ólhoz? istállóhoz? ki tudja - nagy elkésve

hová se nem indult se nem törekedett

mert annak aki ilyen istenverése

nincs ne is legyen bocsánat se könyörület:

fekete tarisznyával volt megérkezése