Igazán szeretem a kézzel faragott
tálak, teknők szabálytalan szabályosságát,
de mikor valaki múltkor azt mondta,
hogy a törzsből esztergált tál már
nem is igazi, megrökönyödtem.
Mert hisz magam előtt látom az idegen
természetű, de párhuzamos
kétféle mozgást, amint a
fa végtelen lassan kúszik felfelé,
s közben elkezd, akár valami korongon,
szabályosan, egyre gyorsulva
körbefordulni, ágai kalimpálnak,
szédít a keringés, hámlik a kéreg,
perdül a forgács,
mélyül a bütü közepe, s mint
jégen a jégkorong, csusszannak elénk
sorra a kész, csípősen nyers,
nedvedző fatálak.