Balaton

Mesterházi Mónikának

 egy magafeledt kisgyerek
pocskolgatja a langy vizet
nagy narancsvörös gömb lebeg
fénykötelén a tó felett

hullám se moccan áll a szél
a láthatár opálfehér
párától partig tart a tér
az ég a vízzel összeér

valami tágas nyugalom
levegős öröm a tavon
átdereng minden láthatón
tárgytalanul és áradón

*

úszni (láthatár) úszni (könnyű fény)
úszni (súlytalan) úszni (víz színén)
úszni (nincs a part) úszni (alkonyul)
úszni (messzeség) úszni (szótlanul)

Szeptember

Most lengén ring a maszlag tárt virága:
párálló illat bódítja az estét.
Araszos virágtölcsérekbe bújnak
a szőrös és kövér éjjelilepkék.

Fűszálak hegyén harmat imbolyog.
Csuromvizesen cidriznek a tücskök.
A tágas égen zúgva ível át
egy zilált, zöldsörényű égi üstök.

Kihűlt a nagy nyár lüktető szive,
de, mint a gyíkok, kő alatt kivárja,
amíg fehérré forrásul a fény -
és akkor búvik ismét napvilágra.