Volt idő, hogy pénz nélkül
járt itt,
lenn a földön,
országos barátom,
az isten.

Akkor még ingyen is
gondtalanul hittem.

Merthogy mindennap
mosolygott az isten.

Jó volt bárkinél
egy-egy korsó sörre,
az italt, a kocsmában,
kedvesen köszönte,
és szép volt.

Ahogy a szájáról a habot letörölte!

Most örökké fáradt,
robotol az isten.

Mindegyre pénz után lohol.

Valami világot és népet
megváltó egyesület
elnökeként szónokol.

Kimerült. Látom a szemein.
Sört se iszik már. Panaszolja,
hogy túl sok a koleszterin.

Ha kérdezem, hogy
miért és hova?,
csak annyit mond, hogy
drága az óvoda.

A kicsi kis Jahve, bizony,
sokba kerül.

Nyomorult a barátom,
az isten.
Pénz nélkül semmit sem ér
a földön, itt, lenn.