Csonk

Egy utcai barátomról

„Kinyújtani már nem tudom.
Csak maradék.”
Még talán az se.

Koldus-tükrökből
kandikáló kések,
három ujjnyi űr.

Nekem naponta
ötven forintot ér.
Azóta.

Körök

Már csak egy zöldbab
és két elfekvő angolna
ízes palacsintája
a Főzelék Bárban

Már csak egy vodka
és két deci vörös
megkeresztelt lépése
a Szomjas Szegleten

Üdülőtelep

ki falkában jár
pajszerrel kopogtat

nyikorgó szavakkal
feszít föl álmokat

véredénye asztali
jobbik fele kóla

büfékben kocsmákban
ragad rá az ünnep

kinyúlt nadrágjában
feneketlen odú

hol kötegekben áll
a felosztott vagyon