„Senki nincs, ki nemes, senki a hold alatt.”
K. Fodor Ákos

Mintha sóhajként írtad.
Vártad, hogy valaki felavat?
Ne akard!
Mondhatnánk, itt a kard,
és küzdj egészen addig,
míg csak egy olcsó rím marad
körötted.
Cserébe tiéd az avítt
és másoktól körbevitt
hírnév. Csakhogy
szamárság, amit gondolsz!
Bár értem, sőt, megértem,
de te nem tudod, hogy akik írnak,
azok a legönzőbbek a világon?
A legszebb soraikat maguknak
tartogatják.
Ne szégyelld ezt te sem.
Csak magadnak írj!
És ha eltaláltad pár szóval,
szépen és csinosan
egy kocsmaasztal sarkán
kellős közepét a világnak,
hívd meg egy sörre azt,
kiről tudod, sohasem olvasott,
és vele, ott
avasd költővé magad.