Eső - irodalmi lap impresszum

Ebben az utcában laknak a hősök, A hős akkor, amikor nem hős, Karthago-társasutazás

Ebben az utcában laknak a hősök

Itt, ebben az utcában, igen, arra lent,
szóval, itten laknak a hősök, amikor
éppen nem annyira hősök, szóval,
amikor éppen csak laknak.

Itt láthatja a biztonsági rácsot.

Általában boldogan ugrálnak a hősök,
élvezik, ha ropog a ropogójuk,
géppuskájuk lengetik olyankor,
mert örülnek: szemükben infantilis.

Egyébként majdnem, mint bármelyikünk.

Nem, az utcára nem engedjük őket.
Védettek ugyanis. Rács mögül
bámulnak, és elégedetten vihognak,
ha megnézik őket turista barátaik.

Hi, big boy!, mondta tegnap is
az egyik turista lány, és titokban
nőtincs-zamattal kínálgatta
legféltettebb hősömet.

Rászóltam, persze. Ki is van írva:
hősöket etetni hatóságilag tilos.

 

A hős akkor, amikor nem hős

A hős akkor, amikor éppen nem hős-
ködik, nos, olyankor agyszűkítő
program keretében sajátítja el
az aznapra aktuális ideológiát.

Ez nem jó a hősnek, de nem tud
arról, hogy ez neki nem jó.

Azért hős, hogy ne gondolkodjon.

Ne gondolkodj, hősjelölt haver!,
mondja neki az oktató, mosolyogva.

Az oktató általában mosolyog.

Szeret az oktató mosolyogni, de
még ennél is jobban szereti meg-
simogatni a hősjelölt szűkített
agyát rejtő konok kis fejebúbját.

Ilyenkor hősünk hálásan néz az oktatóra.

 

Karthago-társasutazás

A barátném Karthagóba vágyik,
s miközben mindezt közölte velem,
eljutott a nyugalmas ágyig,
hol rendszerint megkötözhetem.

A sivatag illata izgat!,
lihegte a fülembe aznap.

No meg, az olajtorony!,
azt mondják, toronnyal jó,
nagyon. Persze, nem akarom,
hogy emiatt szorongj.

Épp Londonban voltunk.
A Piccadillyn kóboroltunk,
hol kapható szemfény és szájzsír.

Jó látni téged, my dear,
mondtam neki, fehérek közt:
Európa, itt, a lábaidnál.

Mesélj csak, barátném,
arról, miről szoktál,
bár én nem feledem.
Fő az új méreg? Megízlelhetem?

Ceterum censeo, mondja erre ő,
Cartaginem esse dellendam,
ezt kéri tőlünk a humánus jövő.
De én csak nevetek ezen a halandzsán.

Mint Hans őrmester Madame puha testén,
tétován látok át magamon az estén,
Karthágóba, holnap, elindul a csapat.
S a barátném sikongat a köldököm alatt.

Vissza a tetejére