Pillantásával, a macska 

Soha nem sír, eleve benn
fagy rá a csepp, elevenen
égő szemére, nem olvad,
hűti lángja, szem, nem lobban. 

Rámszegzi, lobog azonos
tokon nem fogad nem fog-
ja pillantásomat, lobog
mindig azonos hőfokon. 

Süt fürkésző, személytelen
szeme, tekintetén rejtő
párafátyol, ahogy köztünk
felforrósul a levegő. 

Izzik fojtón, testként körbe
lüktetvén őt, körülötte
kisül, cseppenként szilárdul.
Süt szeme kihívón, távol.

Összeretten, szertepillant 

Húzódni görbe
pillantni körbe
talpig tükörbe
vonva be- verni
vissza- verésnyi
vélni csak résnyi-
re belevésni. 

Sasszé 

Ahogy ráhajlik, a fátyol-
nak ahogy alája, táncol-
nak, magából 

merít. Honnan ez a rossz
mozdulat, rosszindulat,
csomó. Megoldja. 

Mint ruháját a gombja.
Siklik, csúsztat félre,
lép, épp elfér, 

a háromban sikló testé-
be test tér.
Ahogy nő benne, 

már nem ő. Másik.
Másvilági. Létező?
Hideg csomó, hideg kő. 

Köztük nem volt kapcsolat 

Körbepillant. Már elillant
volna? Nem. Pillantása
zárolja a terepet. 

Megjelöl. Rossz
jel van, tartja,
magát, vele, foglyul, rajta.
Nem ő akar, nem ő teszi.

Valaki más elülteti
magát, bele, erőlteti. 

Valaki más története
üt át, vele, történteti,
magát, rajta, közzé, teszi. 

Nem ő történik, nem vele
Történik meg, rajta.
Nem érzi, hogy végrehajtja.