Kettős kötődésű igazság

 Figyelve Vörös István tánclépéseit

Aki emberként hiteles,
nem kell hogy történeteket
görgessen maga előtt,
elegendő, ha passzív szókincséből
kiemel néhány alkohollal átitatott szót.

Aki emberként hiteltelen,
hiábavaló a pontos osztás és szorzás,
hasztalan vágyik rá, az éjszaka
méregfogát nem húzza ki a hajnal.

Aki a mondat és az itt és a most
között szem elől téveszti a kettős
kötődésű igazságot, megértem zavarát,
életfogytiglani tanácstalanságát.

Aki a korszak szája íze szerint beszél,
de mégsem hihető, amit mond,
oly mindegy, a privát élet szemüvegén
át nézi a dolgokat, vagy engedi bekötni a szemét.

Keresd meg azt a nőt vagy férfit!

Feltűnt-e már neked az,
a kutyafuttában átélt élet
sorra-rendre megreked a szavaknál,
képtelen feltörni a metaforatojás
vékony burkát.

Végszó helyett tegyél javaslatot
a több összetevős, de egyféleképpen
értelmezhető beszédmódra!

A fakéreg színű gyerekkor
szóbahozása helyett fogadd el
a jó barát tanácsát: keresd meg azt a nőt
vagy férfit, aki már állította el
a halál orrvérzését!

Miután kiforrta magát a pillanat,
nézz utána, jogos volt-e
a táj lesújtó véleménye
a viharos erejű szélről!