Földikutyák nyüzsögnek a sötétben
a sosem lehetséges utakon,
mert nincsenek rések a föld tömör
anyagában. Vagy mint a vonuló

hangya-gomoly, amit csak mi látunk
egymást átszelő lénia-soroknak.
Olyan rendnek, mely felborzolja bőrünk.
Hisz tudjuk: ez a káosz látszata.

És azt is, hogy a föld, amely körülvesz,
nem tud a rendről, amit mi találunk
az eltemetett kristály-kőzetekben
és a holtak határtalan mezőin.