Ahol a hínárköpeny
egyirányba dermed
csomókban hulló haj a nád
s a nád helyére nő
a sás a gyékény
s azok szára is rohad
vagy szárad el
a sás helyén a stégek
stégen darab kenyérkén
keményebb lesz a haj
s előbb mint a bél

Őszre persze tél
tágul a tar víz és a tar
víz alatt az értelmetlen termek
termekben a csapongó halak
párzásra gerjedt angolna raj
s a rajokra zárt zsilipfalak

A tél az ősz a délután előtt
a versidőben is a délelőtt
elszabadult növényszálak úsznak
s őszbe szőtt enyésző nyári hők
Játékra szó
Holnapra lombesőz

Kéz a kézben
s a fogásból szét
csak szeretők keze rebben
a séta mintha két nagy betegben
hideg lázzal égne el

Hűtődobozban
hazulról lopott
gyorsan olvadó idő
Fejjel lefelé
idővel leázván
a lépcsők rozsdavázán
alvó strand-zajok

Csíkos piros dobok
dobbannak kinn a bólyák
hasban mint halott
romló magzatot
hullámok sodorják

Hozzák viszik
a költözőt a gólyák
és mászik mint a rák
vissza nyárra ősz
rámászik és lefordul
végül ennyi lesz
hiába hogy tudom
mégsem ismerem
nem ismerem fel őt
mint rakódnak órák
hogy végül eltelik

Viszont ha szokhatatlan
szívünk új nyugalma
ízetlenül a csók
az együtt elmúlik
akkor a sejteken
ellenünkre már
burjánzik de miért?
a folytatás unalma