esik
talán ha soha nem állna meg

az ember nem mindig
ugyanaz az ember
az ember olyan sokféle
ami már magánügy
csak mikor otthon gondol erre
nem ugyanaz mint kint
ott mintha varázsütésre
nyelné vissza egymagát
tudja a közlekedést
térben a mozdulást
szavakat a szájon
s fölötte ugyanaz az agylebeny
és ott mégis mást mond
máshogy perel
és elviseli új magát
mert ezt bájnak hívja szelíden

és hát azért is
mert nem maradhat egyedül
vagyis maradhat (dehogyisnem)
és igazán maradnia is kéne
este mint most ősszel
ahogy sötétben az eső elered
visszakötné ide egymagát
mert erről csak itt beszél el
nem játszik mást
csak a sötét vizet a földön
arctükröt itt nem terem
de nincs is rá szükség
látva van már túl sokaság
holott egy kéne

egy-kettő
az alapokhoz visszavezető
hol önmagát tapasztalja az ember
nem mi kívülről rá visszavethető

mindenből vissza
levenni a zajt a fűig
mer’ addig azt írja és mondja
a kultúra számára megengedhető

de csitt
de csatt

a kérdés az
mit érzünk
helyünk a világban valódi nyomor
vagy csak a ki nem próbált
vágyakozás őrjít
mert ha ott lennél a képen
ugyanolyan fényben
és telne veled ott az az idő
nem kívánnál-e megint mást
vagy a gazdagság olyan fokát
(ahol már csak tiéd a levegő)
ahol már csak te tudod
ki vagy
vagy ki nem
te tudod miért ez az akaratod
és azon túl egyedül
a sajátos isten

de mást látsz
érzed
ez a nyomor
mindennap ugyanazt látod
rajtad ugyanaz a kabátod
s a véletlennek esélye sincs
vagy ha van
már túl tudományos

megelégelni
vagy megelégedni ennyivel

így születtél
hogy nyugtalanságod felől latolgass
de ha eleged elér
mit forgatnál föl
amit eddig még nem?

ahhoz hogy megelégedj
magadat kéne sodorni eléd
hogy kívánt világodban
szemed láttára benne légy
egy ismerős próbára
de hát nem vagy
és nem lehet otthonod az idegen
mert ide születtél
ahol minden mondat után
jön egy másik mondata
kivéve
ha holtod az
amit leír

kijelölt pályád hideg utcakő
meleg az amit alád nem raknak
fölső színek futják el szemed
mit a szivárvány más szeméből kiszakít

kitalálni magadtól kell innen
maradni-menni határeset
a tér és szellem összemosva
kívül vagy belül keresni a helyet

a látható világot
nyomokban élheted
ha valahogy
lefelé számolnak veled

világok vannak
személyek nincsenek

egy ember még a képen
ki nem gonosz és nem jó
aki úgy van ahogy a zöld dió
nincs benne szögletes pszichó
a volt személye kezdete
s a vége se más
csak mikor ég vele
*
szemenként
áll el
az eső