(Új ágyszomszédom...)

Új ágyszomszédom meglepő ember, több mint érdekes,
pólója bogácsi, vagyishogy minden bizonnyal kínai,
de Bogács címere van rajta,
ezt onnan következtetetem ki, hogy van rajta egy címer
és egy hatalmas felirat fölötte, Bogács,
innen lehet tudni, bogácsi lehet ez a meglepő ember,
vagy érzelmileg intenzíven kötődik Bogácshoz.

Bár, meg kell mondjam, ha New York feliratú póló van valakin,
nem biztos, hogy érzelmileg intenzíven kötődik New Yorkhoz,
lehet, hogy turkálóban vette azt a pólót,
ami ugyanúgy lehet kínai,
vagy ha Bogácson van pólógyártó üzem, akkor bogácsi.

11 óra felé érkezik ez a meglepő ember, ezt onnan tudom,
hogy nem sokkal elhelyezkedése után megszólal a karórája,
elkezd fennhangon, idegesen csipogni.
A meglepő ember láthatóan nem lesz ideges,
meglepően meg sem mozdul,
egy perc fennhangos csipogás után én leszek az,
ideges leszek láthatóan,
az ember nem mozdul ugyanis,

én mozdulok, felé,
megkérdezem, az órája csipog, ugye?,
igen, azt mondja, az órám,
most ébreszt, és nem tudom kikapcsolni az ébresztést,
eltelik egy perc fennhangos csipogással,
s magától abbamarad.

Nem telik bele egy perc, megszólal a telefonja,
fennhangon, idegesen csipog,
őrült kapkodás után megtalálja,

igen, az vagyok, mondja bemutatkozásul,
bogácsi nyaralójának felfűtési lehetőségeiről tárgyal fennhangon,
egy éjszakára akarja kivenni a vonal másik végéről valaki,
azt győzködi, ötezer plusz idegenforgalmi adóért
vegye ki három napra,
nem koponyánként annyi,

három napra gazdaságos neki befűteni,
ötezerért nem fűt be,
a telefonba többször beleüvöltözi Bogács nevét,
innen lehet tudni, bogácsi lehet ez a meglepő ember,
a pólója intenzív érzelmi kötődést mutat.

(A bogácsi embert a háta mögött...)

A bogácsi embert a háta mögött megszólták ma a szobatársak,
hajnalban kacsába hugyozott ugyanis, az fix,
jól hallhatóan tette,
lusta volt kimenni a vécére, kacsába csurgatott hangosan
egészséges ember létére,
a vécé a szomszédunkban van, lusta volt kimenni a bogácsi
ember a vécére, kacsázott,
és a vizelet reggelig ott párállt az ágy mellett,
a harminchét fokos vizelet a kacsában, úgy mondták,
szóvá tették a szobatársak
a háta mögött a csurgatást meg a szagot.

Furcsa ember ez a bogácsi, videokamerával jött,
digitálissal, az fix,
s van nála digitális fényképezőgép is,
nyomkodja egyiket, másikat, ki lehet ez, kérdi hangosan,
néz bele a kamerába, aztán rám,
ki lehet ez, aha, ez a menyem lehet, dünnyögi,
arra vár, az fix, kérdezzem meg,
hol készült a felvétel,
vagy kérdezősködjem a kameráról,
de én nem kérdezősködöm, orrolok rá a kacsázás miatt én is.

Eddig azt hittem,
én viszem ezzel a laptoppal itt a prímet,
de tőlem se kérdeznek ez ügyben semmit,
diszkréten elnézik a fixa ideám,
pedig kacsázni nem itt és nem így szoktam,
mással ronthattam el a renomémat.

(Üvegek csörögnek...)

Üvegek csörögnek a bogácsi ember
bogácsi takarékszövetkezetes szatyorjában,
kiszalad, gondterhelt arccal,
az üvegekkel telt szatyorral,
üresek nem lehetnek, ma jött a bogácsi ember,
üres üvegeket nem hoz kórházba az ember,
bizonyos szinten, még ha gondterhelt, akkor sem,
bár ennél a furcsa bogácsi embernél sosem lehet tudni,
bizonyára az illetékes gyógyítónak szállít
teli üveg valamiket.
Üres kézzel jön vissza, és elégedett arccal,
úgy tűnik, sikerült a gyógyulását elősegítő megmozdulás,
leadta a csomagot, el is fogadták, bizonyára.

A nővérek süteményt kapnak általában és gyümölcsöt,
a sütemény és a gyümölcs bizonyos szinten a könyökükön jön ki,
az első emeleti tálalóban a hűtőjük
roskadásig tele a szokványos süteményekkel.

A kórházi büfé nem szélesíti a palettáját,
a betegek a kórházi büfében vásárolnak,
a nővérek próbálnak néha hatni a büfésre,
hogy bizonyos szinten újítson,
néha sikerül is, olyankor nem a könyökükön jön ki a sütemény,
olyankor csak a gyümölcsöt unhatják,
narancs a választék, kicsi, nagy, mandarin, banán,
semmi különös,
a ráhatás a nővéreknek nem mindig jól sikerül,
nem bővül a paletta,
nem tud a büfés más gyümölcsöt szerezni,
legfeljebb a fajták állaga más, amiről a büfés nem tehet.

Arról, amit egyes orvosok kapnak, ehelyütt sem illik,
az orvosok ahogy kapják, ahogy kérik,
igényt, tenyeret tartanak, adott esetben követelnek,
elvárnak, s ha nem jön össze,
előfordul, hogy idő előtt elválnak betegek és orvosok,
elválnak útjaik.

Részemről nem adok, de nem elvből,
bizonyára adnék valamennyit, ha jutna,
de én csak aktuális könyveim adom, azt is csak néha,
egy-két embernek, megválogatom, hogy kinek,

sokra nem mennek vele,
de mással nem tudok szolgálni,
aktuális könyveim, melyekben Kövesd, a kórház, ők is itt-ott,
de a gyógyulást elősegítő megmozdulások, részemről,
bizonyos szinten hálából is, kerülve.