Rózsa. Csak rózsa: egyszeri.
A bársony fényű rózsa szó.
Belső kép, a temérdek pilla
s négy hang mögül kivillanó.

Metafora. Egy nő neve.
Csokor, verscím, festmény, klisé.
Még bimbó, kifejlett virág,
emlék, tiéd, mindenkié.

Az a hervadhatatlan rózsa,
a soha meg nem énekelt
plátói, mely Borges dalában
egyszer mégis életre kelt.

Egy, amit arcához emelt
a vak Milton. Vagy bármelyik
megidézett, elgondolt rózsa.
Létezik és nem létezik.

Rózsaságból eszencia.
Képzelt rózsa, valódi rózsa,
rosa profunda, végtelen –
egyetlen rózsa, minden rózsa.