kibomlik a fény sugár-virága
benéz a titkok ablakába
szűz-arcra reggelt holdra bút
fest címerpajzsra háborút
színekké válik hangtalan

fogalma nincs hatalma van
sírhant felett násszá avat
mindent él semmit sem tagad
még szárba szökkent lét csupán
bimbózó vágy a múlt után

a harmatból szent cseppeket
magára hintő gyermeteg
formát keresgető talány
levélcsipkét verő leány
mozgása illat-árapály

mely balladákból szőtt homály
mélyébe vonzó hallgatag
magát nemesbítő anyag
vak lényegével egybekél
nemtelen szívverést vetél

míg százszor körbejár a nap
a mars körül vad táncra kap
vénuszt ölelvén meghasad
a föld-ágyék rejtette mag
az élet benne csak nedű

nevét keresnéd holt betű
pereg öledbe szárazon
vén ajkadról idő-szirom
hull végtelen hasít beléd
lábad nyomán át tüskeképp