Feljegyzés egy elnémult öregemberről

Nem zümmögött és a fejében se kelt a dallam
csak sétált peckesen flottul emelgette a lábát
néha úgy érezte felrepül máskor csak rúgta a levegőt
ezredszer járt erre és megnyugtató volt
még a zebrán túl parkoló Wartburg vijjogó szirénája is
ahogy hátat fordított a háznak és csattogott le féktelen
elugráltak előle az árnyak majd a villamoson kellemes
barnafényű melegben egy ihletett matróna
Liszt Ferencről szóló könyvet olvasgatott
fontos a háttér a mozgatórugók is –
másnap ruganyos léptekkel végigment ismét
tócsákat kerülgetett megannyi tükröt és egyenes derékkal
hátat fordított újfent a sárgaarcú háznak
egy háznak ahol aranylelkű népek
nem is sejtik talán hogy napjában egyszer
megnézik őket és álmukra vigyáznak

Tufa

A huszonhatos épület 1942-ben épült lépcsőházában a piros szín
dominál
a folyosók ívelése hangulata régi hajóbelsőket idéz
a gondos építészek valamiféle kerületet is terveztek a ház köré
az első kísérőépületek így egy barokk templom és néhány
földbe süppedt házikó
az ezerhatszázas években valósultak meg de az előirányzott keretből
még ezerkilencszázhetvenben is készült néhány kocka, tégla-
és szuronyalakú
illetve fűtőtest-jellegű létesítmény
a környékre fákat virágokat telepítettek és a körforgás biztosítására
mintegy másfél tonna hangyát osztottak szét a kerület helyrajzi
számmal jelölt telkei között
a kilencvenes években mire a lakók beköltöztek minden készen
állt arra
hogy elinduljon a nagy projekt
már csak egy szív kellett hozzá amit körülölel
egy test ami matrózmarokban elfér
és hajóflottányi életkedv ami az egyik kabinban ébredez