Kunstatárium I.

barázdált szagú bőr a tenyeren

aszalt gyümölcs, csippentve elcsenem

a magokat kő alá ültetem

ügyesen, s mi kinő még sejtelem

mesékből szőtt gubóvá rejtkezem

és várok, de kővágófű nem terem

csak regékből jön elő rejtelem

szikár hangú, ős-szárú kegyelem

Kunstatárium II.

ősrég szikek közt magány perceg

a vájatból kihajt a bánat

egy kun halmot emel magának

mire a csönd mélán rápereg

a kaszást nagy munka koptatja

bőrén csontot cserz a nap heve

nyalintja a szél arany nedve

mint szenvedést váltó kopjafa

csontot, halmot perceg a bánat

kun bőrén kihajt arany heve

rápereg a szikek csönd nedve

és ős szenvedést cserz magának