Ágon ülő

mintha fújna még a szél
ágon ülve didereg
zajos kelet jeges dél
hűlt helyében szendereg
nincsen észak vagy nyugat
még az ég is nagybeteg
meglelve egy új utat
minden innen elszökött
s Ágon Ülő sem kutat
a fák fölött a csend mögött
hogy hol lehet a szép világ
mit lúdvérc titkon elkötött
elég neki az az ág
az ülni jó a tűzre jó
ő van ott s a pusztaság
a megszülő a felfaló
Ágon Ülő szendereg
ő az egyedülvaló

Vissza a tetejére