Lakótelep

Forgó fotel fehér abroszon
Tubus kulcscsomó kávé
Paprika paradicsom
Valahol csattanó pofon
Se a holnapé se a máé
A kanapé üres
A lélek csupa furunkulus
A jó hülye a gonosz gazdag
A szegény málé
Nyakra feszül a madzag
Az élet a halálé
Nem vak a vak csak világtalan
Olyan a szem mint szobán
A befalazott ablak
Egyre megy este reggel korán
Nincs éle az agynak
Jöhetsz mehetsz bolyonghatsz
Félhetsz remeghetsz szoronghatsz
Soha nem jutsz el másokig
Forgó-szél-örvény-élet forgat
Ébred a rügy fa ha álmodik
Vergődik ha nincs lelke a szónak
Mategnap van a holnap
Pörkölt párolog nyög az asztal
Élet sürget halál marasztal
Nem lehet nyerni
Csatát paraszttal
Ember rohan örök-egyedül
A vétkezőt
Nem kérik számon
A görnyedőt
Nem szeretem szánom
Lóg a gyümölcs
Érik, a Föld égi ágon
A világ asztalára
Mindenségabrosz terül
Fény szüremlik át a homályon
a kettő háromba menekül
Szentjánosbogáron

Vissza a tetejére