(Kit érdekel...)

Kit érdekel a pattogó virág
Lágy szonettek király-múmiák
Élő színházat mi magunk rendezünk
Ezek jobb művek hűbb tragédiák

Király mese kölyöknek altató
Viszálykodás királyok sorsa az
Amit mi rendezünk élő és való
A sors betűzte és minden szó igaz

Innen kezdődik minden alulról
itt ismétül minden újra
Innen kezdődik hazulról
Százszor ezerszer újra-meg-újra

A vidámságot hordjuk magunkkal
Arcunkon a szétdörzsölt könnyet
A szentképeken látott forradalmak
Lelkünkben dübörögnek

Iszunk verekszünk ütjük egymást
A jó véges a rossz örök
A lehetőségből mi marad más
Mint a komfortos börtönök

Nincs kiút aki itt jön világra
Innen hal el ideje-korán
Ítéltetve léte nyomorúságra
Kiszolgáltatva élünk és ostobán

(Apám azt mondta...)

Apám azt mondta
Ülj lóra fiam
Anyám azt mondta
Maradj
Jaj ha én akkor
Elviharzok
Jaj ha én akkor
Maradok

Gyászoltak

Esett a hó jött a karácsony
Apám vitték a frontra
Száraz hideg ült a lakáson
A Tél a jégcsapot fonta
Még aludtam amikor elment
Reggel hallottam a hírt
Évekig vártuk évekig
Anyám naponta sírt
A szomszédasszony a fiát siratta
Jósoltak gyászoltak vártak
Jutott bánat mindegyik napra
Az asszonyok feketébe jártak

Morgó enyészet

Fekete árnyat hoz rám az éj
Érdes szél rázza a fákat
Összebújnak
Viharvert házak
Mint aki fél
Cirmoshátú márvány asztalon
Legyek isznak
Metszett pohárból
Vertfalú tanyák
Deszka asztalán
Sovány gyertya lángol
Az ég arcába dobott csillagok
Tűznyelű cirkuszi kések
Sóhajok szisszenések
Zümmögő darázsfészkek
Hajlongnak nagyra nőtt gazok
Loccsannak fertőzött habok
Sakáléhű idő fogával
Zabál a morgó enyészet

Barackfát álmodik a tél

Paskolja vállamat a hó
Pillámon meghal a pehely
Lassan csordulva csillan
S mint könnyet ejtem el

Sírva roppan csizmám talpa
Zúzmarát fú alá a szél
S örökre bezárt ablakomra
Barackfát álmodik a tél

Vajon hogy vannak apámék

Jön a nagy fekete árnyék
Csönd mögé bú a lélek
Vajon hogy vannak apámék
Tudják-e rólam hogy élek

A kemencébe lobog-e rőzse
Kap-e tésztát a szakajtó
A császárfán terem-e körte
Nyávog-e a kapuajtó

Lobog a fekete árnyék
Zümmög az ablak alatt
Mielőtt hazatalálnék
Föld alá hullik a nap

Nincs

Volt bajusz nincs bajusz
Elfogyott mint a juss
Volt tavasz nincs tavasz
Rozsdás ősz már csak az
Volt anyám nincs anyám
Elmúlik minden ám
Volt virág nincs virág
Árva lesz minden ág

Kuporgók

Alattosok ó ti
Hajlongok
Görnyedők
Megalázhatok
Bókolók
A percek vesszői
Alatt vágtatók
Könyörgők
Lázadók
Fohászkodók
Álmodók
Tikkadt nyarak
Szikrái alatt
Jajgatók
Gyilkolhatók
Gyilkolhatók
Csordába
Hajthatók
Kivájt szemű
Világ
Gödrébe
Dobhatók
Összezárt
Szájjal
Suttogók
Jaj felhős évek
Őszi vackán
Kuporgók
Veletek
Nem fordul
A föld

Kereső

Az ég felé emeli arcát
Senkire nem emel kalapot
Szegényt bolondnak tartják
Pedig csak keresi
Az égen a napot

Mindig

Mindig keveset
Keresett
Vasárnapon sem többet
Csak annyit
Amit megevett
Ezért volt sorsa
nehezebb
A másé meg könnyebb

Szívrepedésig

Ki kéne ruccanni egy cseppet
Dáridózni egy hétig
Játszani a sorssal egy meccset
Száz éj erejéig
Rá kén’ kiáltani azokra
Kik az aljasát védik
Rálépni a ficsúr gazokra
Egy perc erejéig
Zabrálni kéne nagy sietve
Minden jót ami késik
S ordítani az istenekre
Berekedésig
A porbahagyotthoz lehajolni
S felemelni az égig
A jog zászlaját vinni-vinni
Szívrepedésig

Értéke 7 ált.

Értéke hét általános
Arca sovány foga hiányos
Haja sötét szeme világos
Fizetése kétezer alatt
Életére a halál a kamat

Üzenet

A libákat etesd meg délben
A tyúkoknak daráltam szemet
A macskának add oda ebédre
A maradék tejet

Feküdj le aludj nyugodtan
Kések van egy kis dolgom
Át kell ugrani ma lesz háztáji
Osztás a Holdon

Sietek vissza de ha akarsz
A rakéta-buszba ülj be
De ne gyere el a Holdig
Várjál meg kint az űrben

Vigyázz a menetrend változott
Az erre átváltott arra
Itt-ott eltér egy kicsit
S jobbra mutat a balra

Holdi jelt hozok magammal
S a gallérom fel lesz gyűrve
Hogy ne tévessz össze más alakkal
Az evilági zűrben

A semmi semmi-e

Gubbaszt a semmi kis veréb
Töpreng a semmi semmi-e
A csillagokat osztja szorozza
És nem megy szegényke semmire

Hé maga

Így szólnak rám
Hé maga szaki
Emelje tegye vigye hozza
Megszoktam mind
E melléknevet
Viszem hozom
Emelem rakom teszem
Apám
Nem haltál bele
Te sem

Fáj a hátam

Mi vagyok én hogy mindent elvégzek
Órabér kenyér fáj a hátam
Mi vagyok én ha kell el is vérzek
Meghalt egy munkatársam
Mi vagyok én hogy nincsen ösztönöm
Arcomra jelt az alázat hasít
Órabér kenyér ez minden öröm
Sűrűn ássák a sírt
Mi vagyok én ha fél lobogni kezem
Akkor rándul ha érzi az italt
Ha egyik napról a másikra nehezen
a kenyér még kitart
Mi vagyok én hogy meg se zördülök
Újságpapírról jóízűen eszek
Sorsom köpök rád és fütyülök
Valami keserveset

Éppen annyira

Én a munkámból
Úgy akartam megélni
Nem különbül
De éppen annyira
Mint egy gőgös
Főmérnök fia

Mégis

Én mégis belekiáltok
Ebbe a zűrzavaros világba
Semmi kissorsú emberek
Tengertől örökölt hangján

Öt zsák szégyen

Este elalvás előtt
Apró didergések mászkálnak
Bőröm alatt
Félek
Túlalszom az óracsörgést
Késtem már el a gyárból
Ez nagyon szégyenletes
A mentegetőzés a portásnál kezdődik
Nincsenek jó kifogásaim
A rendész dátumoz
A főgóré jegyez
A művezető rám hunyorít
Mindezekre köpök
De a brigád előtt úgy érzem
Mintha öt zsák szégyenem volna

Kérdeztél

Hová sietsz ezen a kora nyári hajnalon
A gyárba igyekszem
Mennyit aludtál vajon
Későn fekszem
A Göncölszekér nyikorgó kereke altat
Hajnalcsillag csilingelése ébreszt
Amikor kirojtolódik a nap sugara
Megetetem a malacot összeszedem a tyúktojást
Kettőt megfőzök reggelire a szalonna mellé
Több gyár van ezen az útvonalon zsúfolt a busz
Rálélegzünk egymás arcára
Ilyenkor kávé és bagószagú az egész világ
Télen elviselhetőbb az összeszorított hömpölygés
Három perc alatt átöltözöm
Tegnap száz darab fékdobot öntöttünk
Kéregöntéssel mert bírni kell a fékdobnak
A rohanás súrlódó visszafogottságát
A felrobbanó pillanat lassuló fuldoklását
Van mikor hatvanfokos hőségben nem izzadok
Éjszaka csorog rólam a veríték
Félek a szilikózistól az öntvénypor
Lerakódik a tüdőcsúcsokba ez olyan érzés
Mintha sáros lenne a lélek
Minden fizetéskor megkapom a veszélyességit
Huszonnyolcforintnegyvenfillért
Hova igyekszem dolgozni               szeretek dolgozni

Tíz emelet

A szakállas felhőkkel
Lassan kibékül
A város
Tíz emelet magas a jólét
S halálos
Nyöszörgéssel
Roggyannak össze
A nyirkos szobák
S a bódék
Tíz emelet a melység
Az erkélyen
Kölyökszél táncol
A komisz sötétség
Fekete lova
Ablakom előtt viháncol

Lapulnak

Vasárnap sörözni mennek
Eltörik a lábát a búnak
A villanyszámlás
Ha másnap becsönget
Az ajtó mögött némán lapulnak.

Mim-nincselőim

Mi vagyok s mijeim vannak
Kérdezik serpenyő-fejű értékmérők
Van egy lakásom s azon ablak
Néhány albérlő csótány
Félelem-zsúfolt földrengést érző szívem
S egy pár jól megrugdosott bokám
Van egy háborúval-szennyezett gyerekkorom
Több mint harminc szabadsággal gyöngyözött
Nehéz és szép munkaévem
Megkuporgatott krajcárjaimat
Elnyelte uzsorakamat
Bár sose akartam magamon kívül
Átmenteni a holnapnak csak magamat
A bizományi nem adna sokat
Ingóságaim limlomáért

Faggatóim mim-vanolóim mim-nincselőim
Azért a jövőre hagyok egy vers-madarat

Mondóka

Egy hajnal két hajnal
Száműzött szél nyargal
Egy haza két haza
Melyikbe érsz haza
Egy felleg két felleg
Mindkettő mért ver meg
Egy páva két páva
Nap süt rád hétágra
Egy tenyér két tenyér
Arcomhoz kétszer ér
Egy arany két arany
Nyelv alatt béka van
Egy hajnal két hajnal
Száműzött szél nyargal
Egy páva két páva
Nap süt rád hétágra
Egy haza két haza
Melyikbe érsz haza

Változatok az őszre

A táj fölött szél köröz
Szedi a nyár a horgonyt
A rét fölé az őszi köd
Szürke lobogót bont

*

Megüti arcát a táj
Fáj neki s belejajdul
Menni készül a nyár
A lomb hegye barnul
Fűszálak hadonásznak
Derékig rozsdamartan
Arany pénzüket az ágak
Szórják pergetik halkan

*

A szél hangja sziszegős
Sápadt beteges a fűszál
Ökörnyál fátyolos égre
Felhőt terelget az ősz
Temetkezik a természet
Föld alá levél alá
Moccan s feslik a fészek
Mintha az ágyra az enyészet
Szállt volna rá
Még egy darázs nagy sietve
Végigpásztázza a tájat
A fűszálon egy tarka lepke
Álmodik arany-szárnyat

*

Neked is menni kell szép nyár
Rozsdálló tájak felett
Őszi köd sétál
Késnek a reggelek

Melengetik tört gerincüket
Összébb bújnak a dombok
Zizegve jelzik röptüket
Megsárgult lombok

Földig érnek a fellegek
Ónos esővel rakottan
A nap aprókat lépeget
Varjú kiáltoz kárvallottan

*

Ón-színű alkonyi homály
Settenkedik a fák alatt
Elszállt a tarkalepke-nyár
A föld bordái látszanak

Elfütyülöm

Szelídülök már szelídülök
Villám-ütötten élek
Világgá szálló kiáltásaim
Jaj most kellenétek
Köhécselek szívem csendesebb
Nem gyötör fájó éhség
Szelídülök már szelídülök
Készülök elmúlásra
Utolsó dalom elfütyülöm
Nem maradhat a számban

A túlsó partig

Jött velem mindig jött velem
A bokrokon ha rózsa gyúlt
A nyár sodorta fényeken
A fény ragyogta réteken
A fény ha megfakult
Jött velem mindig jött velem
Az ég ha viharba borult
Ha csillagot szórt a végtelen
Jött velem mindig jött velem
Ha sírt a lomb ha múlt a nyár
Ha köd honolt a kerteken
Ha nem is akarta már
Jött velem mindig jött velem
Hullt a lomb ha sírt a nyár
Ha szíve volt örömtelen
Jött velem mindig jött velem

A túlsó partig elkísért

(Lassan könnyűvé...)

Lassan könnyűvé válok
Alkonnyal takaródzom
A földön átszivárgok
Hát ennyi a sorsom
Alkonnyal takarózva
Érek éjszakámig
Anyám csontjaiba fogózva
Maradok föld-halálig