II. rész
Az erényfa

38
Az erényfa nem terem gyümölcsöt,
a leveleit rágjuk.
Az erénycsősz gyümölcsökre vágyik,
és azokból ad el feketén.
Az erényfa mozdulatlan,
de a lombja zúg, az ágai letörnek.
Az erénycsősz kitartóan járőröz,
az oldalán pisztoly, az ágya alatt bili.

A korona legfelső részét
hívják szeretetnek.
Oda nem tud fölmászni ember,
de följut a kígyó,
oda nem süt be a nap,
de berepül a varjú.
A korona középső részét
hívják igazságnak.
Oda nem tud fölmászni felnőtt,
de elér a gyerek,
madárfészket fosztogat,
nyelvet ölt a lent sétálgatókra.
Oda nem süt be a hold,
de behallatszik az autódudálás.
A korona alsó részét
hívják magaviseletnek,
ágai lehajlanak a földig,
oda nem kell fölmásszon az ember,
de nem tud lejutni a sas,
oda nem sütnek be a csillagok,
de bevetül a lámpafény.

Aki letér az útról,
betéved az erényfa alá.
Aki elalszik az erényfa alatt,
a szeretetről álmodik.

Aki a szeretetről álmodik,
az erkölcs szerint horkol.
Aki tudja, mi az igazság,
nem ismeri önmagát.

Az erénycsősz kiáltozása:
feketemise,
egy öreg koldus csoszogása
az úton: az én.
Az erénycsősz meztelensége:
szőrbe vész,
az erényfa ősszel
ködben fürdik,
piros törülközőbe csavarja magát.

39

Az embert, ha kettéosztod,
lesz belőle ég, lesz belőle föld.
A gömböt, ha kettéosztod,
lesz belőle férj, lesz belőle nő.

A világot kettéosztod,
lesz belőle rossz, lesz belőle jó.
A jót, hogyha kettéosztod,
marad két gonosz, erényhódító.

A rosszat, ha kettéosztod,
lesz belőle jó, lesz belőle tűz.
A tüzet, ha kettéosztod,
lesz belőle szó, rögtön vízhez űz.

A szellemet kettéosztod,
meghasad az ég, megnyílik föld.
A kettőt meg eggyéosztod,
földre hull az ég, égbe száll a föld.

40

Nem az út mozog, az úton mozognak.
Aki arra megy, mért látszik nagyobbnak?
Minden, ami van, a léttel van tele.
Nem a lét üres, csak a lét kezdete.

41

Ha a szent, a bölcs, az őrült
meglátja az utat,
úttá változik.
Ha a jó, az okos, a zavart
meglátja az utat,
hallgatni akar róla.
Ha a langyos, az okoskodó, a kelekótya
meglátja az utat,
kineveti.
Ha nem nevetnék ki,
tévútnak bizonyulna.

A mozgójárdán vissza kell fordulni.
A sekély vízből ki kell lábalni.
A lépcső helyett a földszinten fölmeni.
A telefon helyett magadban beszélni.
A kutya helyett tücsköt tartani.
A nyaralás helyett otthon maradni.
A kocsi helyett képzeletben indulni.
Az indulás helyett ott kell lenni.
Az ottlét helyett aludni kell,
hogy az utat ne tévesszük el.
Hogy ne vétsük el a célt,
legyünk az, aki már célba ért.