Ritmus

A meleg vízben, az ütemtelen morgás-locsorgás előterében, a belek
futószalagzajában, a kintről beszüremlő érthetetlen
károgás, sisorgás, nyiszogás, tompa csörömpölés közt
ott ver a ott ver a szív.

Aztán a fájás, a vér hullámtörésének robaja
a préselés fullasztóan sötét terében.

A mellkason az erek lüktetése,
meleg lélegzetek.
Két külön ember.

A karok-lábak összehangolatlan
rángása, az irányítás öröme nélkül.
Magát a mozgást kell megfogni itt,
a víz után megint egy új elemben.

És közben az éj-nap, a légzés, nyelés,
a megszokott szív lassú ringatása,
most már a bőrön át.

Egyszer csak megvan!

A kéz fog, és a nyelv
hangot formál, körbetáncol a szájban.
Az o, az á, az e rituáléi.
A test forgása, a fej emelése,
a láb biztos, vidám rúgásai.

A ritmustól a vér dobog a fülben.

Kezdődhet már a
kezdődhet a tánc!

Orsó

Pörgök,
a szoknya fodra száll,
tekereg a tér, a selyemfonál,
hűvösen, fájón tekeredik,
lihegek, forgok, holtra szorít,
szédülök, nincs én, nincs, csak a tánc,
nincs, csak a kötelék, nincs, csak a lánc,
forgás és pörgés rabja vagyok,
tekereg a tér és körbeforog,
a közepe forró a széle hideg
ég jég még még
szédülj szédülj
nincs
soha
nincs soha
nincsen vége
sem
minek