–– res ipsa loquitur ––

( ... mielőtt ... )

– sarunak is híján –
meztelen talppal lépdelt a forró homokban
midőn a dombra ért
embereket látott
husángokra támaszkodó
– verejtékező –
sudár ... rátartós
keménykötésű embereket

( ... szavak ... mosolyok ... )

másnapra kelvén
– előbb mint bármely teremtmény –
vállára vetve
durva nyelű szerszámait
elindult
a határba
– szorgalma lássék a magok előtt is –

amint annak ideje eljött
a környék pórjai is
megérkeztek
kissé meglepődve
az ISMERETLEN serénységén
– némi tanakodás után –
munkához láttak
már ebédidőben
de kivált
a délesti – órákban
egyre inkább
megmutatkozott
a REND

ahogy az utolsó
erőtlen fénysugár is eliramlott
néhány száraz gally
tapló és kova segítségével
tüzet gyújtott
majd a lassacskán
láng – köré telepedők
felé fordult
és
fennhangon
megszólalt

: TI JÓK VAGYTOK
MUNKÁTOK NYOMÁN
ÉLET SERKEN
SZUNNYADÓ RÖGÖKBŐL
TI MAGOT VETTEK
ÖNTÖZTÖK
GYOMOT IRTOTOK
ELŰZITEK A FÉRGEKET
RENDES IDŐBEN ARATTOK
RENDES IDŐBEN SZÜRETELTEK
SZÉPEK VAGYTOK
MEGSZÉPÍT BENNETEKET
A TELEVÉNY KÖZELSÉGE
TI CSODÁT TESZTEK
MAGÁT A TEREMTÉST

TI
EMBEREK
A NAP TESTVÉREI
GYERTEK
MEGAJÁNDÉKOZLAK
BENNETEKET

( ... válasz ... )

– lelkében
örök’ – hivését hordozta
testén
az ütlegek nyomát –

: MENEDÉKEM ... OLTALMAZÓM
KELLESZ
SZÜKSÉG’ MEGOSZTANOM
NEVENINCS RETTEGÉSEM KÍNJAIT
GYÖNGE VAGYOK
DE ITT VAGYOK
SENYVEDŐ – REMÉNYSÉGGEL
ÚRISTEN ... ISTENEM
VEDD EL AZ ÉLETEMET
INKÁBB
MINT AZ Ő ÉLETÜKET VENNÉD
AZ ÉN LÉTEM NEM TÖBB ...

( – sic transit gloria mundi – )

magába gyűjtve
az ikrázó halak
hangtalan fájdalmát
a dombokat simogató szél
halk suhogását
pára s békesség lebegett
a vízből bukkanó madár csőrén
hosszan ingott
egy gyöngyhéjú csepp
tükrében cipelve
a kerengő univerzum
– neki szánt –
csobbanásnyi képét

( ... mutat ... )

az út menti falvakban
béketűrő – jámbor népek éltek
fiatalságukban
a példától vénültek
mikorra megöregedtek
az emlékek
tették zorddá
lassúdad – néma
‘múlásukat

irdatlan aggság zuhant
– óvatlan csillag –
... és kisvártatva
rázkódva robbant szét
majd’ vihar indult
a hegyhátak mögül
... és roppant ágakat
irdatlan szikladarabokat zúdított
az ISTENTELEN mélázók közé

( ... fordul ... )

hamar – kések
hasították fel
– méz – szín’ – ragyogású –
feszes bőrét
meghagyva pőrén
a hirtelen – fájdalom
hökkenésétől
görcsberándult
izmokat

azután
jöttek
éjszakák
nappalok
két kezébe
a HOLDAT fogta
– a többire már nem emlékszem –

( ... érkezik ... )

MERÍTKEZZETEK MEG
SÓTÓL – KESER’
TENGEREK VIZÉBEN
MESSETEK EGYMÁS HÚSÁBA
KAGYLÓK CSORBA ÉLIVEL

– iam proximus ardet –

MAGAM

IS

TANULOM

AZ

ÖRÖKLÉTET