Eső - irodalmi lap impresszum

Sötét, vörös vonal

Tolnai Ottónak, köszönettel

Azt gondoltam majd érezni fogom a határt
A forró ablaküveghez nyomtam az arcomat
Hagytam hadd égesse a Nap
Apa és a könyvkereskedés többi tagja úgy nyelték a pálinkát
Mint valaha fociedzések után a vizet kutakból én
Később bátyámmal ketten meséltük el nekik hogy út- és időközben
Milyen határokat léptünk át közösen
Bámultam kifelé a zúgásból emlékszem csendben bambultam a tájra
Fájt a fejem mint Krisztusnak a töviskoronája fájhatott
Talán Splitbe mentünk azt hiszem vagy nem is tudom talán abba az
üdülő lágerba gettóba
Görögbe úgymond nem tudom nem jut eszembe sajnos a neve csak

hogy

Több volt ott lengyelből magyarból cigányból mint éppen hellénből
Akárhogy és mikor is volt nem éreztem semmit és
Látni se láttam semmi változást a határok átlépésekor
mikor a Délvidék felé csúsztunk és később sem
Az Alföld végtelen hullámzó repcesárgája
Csak sötétebb lett pár fokkal és sötétedett az ég is
Ment le a Nap az árnyalatokkal miközben zötyögtünk hulltunk
gurultunk
Érett narancsként a Földön
De persze mindenféle fok mennyisége nőttön-nőtt akkor
Minek következtében a táblák jelei mint a sietős összecsapott írás
összekuszálódtak
Szabadkát a kosztolányiak és brennerek városát csak a buszból

láttam figyeltem

A még megmaradt régi polgári házakat kutattam ittam a századelő ízét
illatát szagát zamatát
Nem mertünk megállni sötétedés előtt pár hete vertek öltek meg

valakit ott

Mert magyar volt nem tudom miért szóval mert volt mersze magyarul

beszélni

Azt hiszem mert beszélt
Csak robogtunk ismeretlen egek alá emlékszem és a beleink a sok

üléstől összegubancolódtak

Mi csak robogtunk zötyögtünk hulltunk gurultunk mint eltépett
nyakláncról a gyöngyök el
Részegen a tengerek felé egész éjjel váltott sofőrökkel
És a vörös vonalak átlépéséből csak annyit érzékeltünk a sötétben
Hogy olykor meg kellett állnunk és ekkor a buszok és lomha állatok

gyomrából

A vámosok újra és újra kipakoltattak mindent a koszos betonra raktak
Sok-sok élelmiszer- és alkoholcsomagot
Aztán elaludtunk felébredtünk valami balkáni üdülőparadicsomban
Ahol néhány napra összeölelkeztünk tengerrel éggel

Azt gondoltam érezni fogom a határt

Vissza a tetejére