A szerzőről: valójában nem sokat tudunk róla. Valódi nevét tekintve Tóth Manci, foglalkozását tekintve színésznő, aki azonban teljesen megvadult, amikor „egy bizonyos híres költő” kompromittálta a szerelmével A kompromittálás ugyan kéthónapnyi vadházasság után megszakadt, ám a művésznő úgy érezte, örökre megváltoztatta az életét. Pestre szökött, hogy újrakezdjen mindent. Néhány fennmaradt versét a New York kávéház egyik pincére őrizte meg, míg évtizedekkel később mód nyílott a művek publikálására. Berényi Csinszka haláláig nem árulta el, ki volt az a „bizonyos híres költő” – csak rejtélyesen mosolygott, ha megkérdezték. Az életművet őrző pincér, akihez „mély barátság” fűzte Berényi Csinszkát, ezekkel a szavakkal emlékezett rá: „kávéházi macskának nézték, pedig igazi rejtett tehetség volt”.

Antré

Vagyok kis szürke vidéki dizőz
És lassacskán ebből is kiöregszem
Jövőre tán nem vallom be korom – kis
Szerencse és nem tudja csak az exem

Mégis mégis valamit kéne tenni
Leszek akkor most „érdekes” szép helyett
Hajam levágom feketében járok
És ez nagy ötlet! írok verseket

Új név is kell: egy költőnek babája
Ez vagyok én vagyis már múlt időben
Nosza tekintsük városom nevét s így
Berényi Csinszka – megfelel nékem bőven

Parnassz te Parnassz vigyázz jól mert jövök
Harmincon innen máris csúcsra járok
Csak nem tudom még hogy viselem el
Ha többé senki nem küld nekem virágot

Talán most végre majd híres leszek
Virítok minden polcon bőrkötésben
S kik észre sem vettek eddig színpadon
Versem szavalják – ez már mégiscsak érdem

S mivel költőknek elnéznek itten mindent
A férfiakkal én kezdek ki eztán
Goromba leszek mind a többi nőkkel
Fütyörészhetek hangosan az utcán

Hogy mindezt rögtön rímben itt leírtam
Berényi Csinszka – ez ám a remek antré
Parnassz te hólyag vigyázzál mert jövök
És hátsóm trónol rajtad majd örökké