Nemek P-nek

Nem esett jól a stílusvakság
tegnapi gyakorlata.
Panírosra tapogattad az állítmányaim.
Lehetnék más. Te is. Első magyar a Holdon,
vagy sóbarlang, esetleg a só maga.
Takaríthatnál nálam. Megmutatnám, hogyan nem
veszem észre a pókokat és egyéb rovarokat,
amiknek helye van a tisztaságban.
Nem szívod fel őket te sem.
Megvárod, hogy felszívódjanak.

Teherhordók

Leszáll az est: ruszki helikopter,
leszáll a hull, a többi hulla rá,
hólyagos egy cannibal corps poszter,
ütődve fúl a bőr a vér alá.
Futásnyi táv, férfiszag a sarkon,
fordulás a (még) szép lányok felé,
bocsánat, hogy errefelé pardon,
hogy minden súly harisnyás térdeké.

Croissant helyett

Paradicsom? Itt valaha sávok voltak, az autók
olcsók, rozsdásak és gyorsak, körülötted szuszogó emberek,
kezedbe temeti fáradt szüleit egy gyerek, közben
biciklisek súrolják a hátad, nem ember, már csak kabát vagy
az emberen, emlékezz erre, mikor lábszáraikra
csavarodva magadra veszed az elhagyottakat: a várost,
a sehol sem jelzett síneket, utcák páros oldalát,
ahol már rég nem szorulnak ritkításra se járatok, se fák.
                                                                    
Ott vagy a cár bizánci vágású rettentő szemében,
mikor nyakára tekeri palástjának zsinórjait éppen,
és kéz a kézben léptek vízköpők szeles homlokára,
hála, mindenek felett és alatt is hála!, mert április van,
egy senkié-, seholse-április, s nem lepődsz meg azon,
hogy elázott croissant helyett élőket vet partra a Duna,
nagyapáink (bak)lövéseinek képes albuma; így
süllyedsz el és buksz felszínre te is, pöfeteg hassal a napnak,
s a rakpart hullámzó kövén várod meg, míg betakarnak.