Létra, folyondár; A mosogatást meghagytad nekem
Létra, folyondár
Szedjem már le a folyondárt,
kérte az anyám, de félek a létrától,
rettegek, hogy letörik az egyik foka.
Nem is a magasságtól tartok,
hanem attól, hogy ellenem fordul a létra,
mert az apám súlyát szokta meg,
az ő bőrkeményedéseit;
bizonyára össze is roskadna alattam,
s megfakulna a kép, ahogyan apám
fütyörészve szedegeti a folyondárt,
amit, ha most sem szedek le,
ismét benő mindent.
Emlékek a könnycsatornát.
A mosogatást meghagytad nekem
Az ikszedik sörömet iszom.
Hányadik, kérded. Azt mondom, a negyedik.
Akkor miért van öt doboz a szemetesben?
Kicsit bánt a rágalmazás, pedig tudom,
be kellett volna vallani mind az ötöt,
de az is hazugság lenne,
hiszen már hazafelé is lecsúszott két pilseni.
Nyugtatom magam, hogy a pilseni nem sör,
ahogyan a sör sem alkohol neked, mert apádat is
sörözni látod kiskorod óta.
Ő gyakorlottabb, mint én, gondolhatod,
pálinkával is ráfejel,
azzal a méregerős házival.
Addig nem is volt baj, amíg
nem kaptam belőle egy literrel.
Te nem örültél, mert az már alkohol.
Kinézel a konyhába: táncolok, énekelek,
betudod annak, hogy milyen boldog is vagyok veled,
pedig csak kezdenék elájulni,
és ki kell mozognom magam, észre ne vedd,
mennyire részeg lettem a mosogatás alatt.
Megnéznéd, ittam-e a pálinkából,
amit a befőttek mögé rejtettél,
s akkor lebuknék, hogy már fél liter elfogyott,
pedig csak egy hete kaptam.
Ha megkérdenéd, miért iszom ennyit,
matekkal mentegetőznék:
oszd már le a hét napot fél literre,
az csak egy feles naponta,
apád is iszik ennyit.
De kinek hazudok?
Néha hamar kikészülök a sörtől, nem is iszom rövidet,
de másnap bepótolom. Ki sem öntöm a pohárba,
a vermutosüvegből húzom meg, mert
bármelyik pillanatban kijöhetsz a konyhába;
és az is művészet, ahogyan visszarakom
a befőttek mögé,
hogy össze ne koccanjon a kompótosüveggel.
Félek, meghallod, kijössz, s észreveszed,
mennyi fogyott a pálinkából,
majd eldugod egy új helyre,
ahol úgysem találok rá, de ha a párnád alá rejtenéd,
akkor is megtalálnám, mert ha italról van szó,
mint szarvasgombavadász disznók,
bárhonnan előkaparom.
De a legjobban attól félek, hogy mindez téged
nem is érdekel.
Vissza a tetejére