Eső - irodalmi lap impresszum

Harminchárom év; Sláger

 

 

Harminchárom év

 

pikáns asszociálni krisztusi korra

ki-ki elmondhatja

kik álljanak a sorba

kinek ami jutott

mennyi év melyik század

belőlünk a huszadik

szakított harminchármat

romhalmazvilágon

gyönyörű gyerekkor

lánctalprekviemmel

ezerkilencszázötvenhatból

fölsebzett utcák

tankok égnek

ritmustalan kattogás

davajgitár-ének

sötét szobában varázsszemet lesve

megváltó híreket várunk

míg ájulásba sodor a november-este

s szolnokon meghágva a forradalmat

munkás-paraszt kormányt avatnak

 

tizenegy alig múltan

vérrel gyalázattal telt meg a múltam

vasárnaponként

muskátlis ablakokkal szálltak a nóták

ócska rádiónak hittük

a szabad európát

 

rendet csináltak rendet

teli börtönök rejtegettek

akasztófa-csendet

 

harminchárom év

megtalált elhagyott a szerelem

azt mondjátok korszak

az a harminchárom volt mindenem

fiatalság élet

amit most elsíbolnak

szégyenkezve hallgatom

miket beszélnek

ámulok hogy fogynak a gazok

szaporodnak a jók a szépek

vannak millióan

azt a harminchármat ki lopta el

hol van

 

fogyékonyak vagyunk

vásó anyagból

a ma nem mondhatja

hogyan volt az akkor

örültünk szerettünk

akárhogy is

éltünk

felülírható-e

harminchárom évünk

 

 

Sláger

 

szeretni kell ennyi az egész

 

ezerkilencszázötvenkilencben mindent vitt a dal

befejeztem az utált nyolcadikat

a mogyoródi út zászlós utca sarkon szakítottam unger marival

nem gondoltam egész életemben azt magyarázom

mit vitt el az az ősz mit kaptam azon a nyáron

 

szeretni kell

 

odaadtam magam a dalnak

néhány kötéllel elintézték a forradalmat

kitartással mindent meg lehet szokni

egy nemzet tanult ellen helyett 56-ozni

szent szabadság legyen a neved áldott

elzúgtak európa hallgat

megvertek voltunk nem kollaboránsok

kussolt aki addig dunnyuskázott

akik tegnap hegyen-völgyön vonatoztak

 

szeretni kell

 

adott a ritmus

kicsit lazábban mint zorba

rázta a seggét a szocializmus

ennyi az egész énekelt korda

még egy ideig fújtak műszakkezdéskor a gyárak

az volt az ifjúságunk

kerestük az elveszett ungermáriákat

spórolt a család

vettünk részletre tavasz tévét

néztük vakulásig a műkorcsolyát

szeretni kell

rengeteg halál után a békét

Vissza a tetejére