Hideg
Két kimunkált, lomha léptű, súlyos
ember nyomta a csengőt, percek óta.
Hideg volt, és hónap vége, nem hajtotta
őket már a könnyű zsákmány. Vér ömlött
az arcodba, én nem éreztem semmi
szégyent. Végül nem nyitottam ajtót,
s elmentek a nehéz ajkú pénzbehajtók.
Nem borzaszt és nem boldogít azóta
sem, ha koldust látok és adok neki abból
a pénzből, amellyel másoknak tartozom.
Otthagytuk azt az albérletet, néhány éve
nem találnak bennünket. Könnyű vagyok.
A félelem bennem már nem lüktet.
Csak néha nehéz, csak csalódom még, mikor
sírni látlak. Hogy van munkánk, de nyugtunk
nincsen, hogy megszokjuk majd ezt is, mint a
rossz klisét. Hogy hideg van, és időnként még
elfogy a pénzünk, mint most is épp, hogy
nehéz ma eljutni bármilyen rendig,
és könnyű az út a mélynyomorba.
Este van. Még nem ettünk semmit,
nyeljük a könnyünket éhgyomorra.
Vissza a tetejére