Bekötőutak

Ahogy nagyapa
hangszerelte a csendet
GARDENA típusú fűnyírónkkal.

Figyeltem őt,
és közben egy diófa árnyékát
szorítottam homlokomhoz.

Utána méheket hallgattam,
ahogy belemosakodnak
a porzó ragacsos anyagába.

Este a dél-sziléziai bányákról
olvastam, öntöttvas gépekről,
és munkások befejezetlen álmairól.

És most ezek az emlékek
mint bekötőutak
futnak össze bennem.

A vaktérképen

A vaktérképen kerested
az orosz iparvárosokat,
de nem találtál egyet sem,
csak tenyered
simogatta a sztyeppét.

Én pedig néztelek,
és arra gondoltam,
milyen jó lenne,
ha ezt a kontinensnyi területet
te foglalnád el bennem.

Egy örmény kistemplomban

A konzervtechnológiai tanüzemben
Rita tényleg nem ismerte
a lehetetlent.

Opálos lúggal a kezében
nem gondolt arra,
hogy gyakorolja a sírást,
amit hetek óta rutinból művelek.

Most épp ebben az örmény
kistemplomban, ahol – azt hiszem –,
valóban nincs lehetetlen.