lakatlan szigeten

amiket itt írhatnék

kúszó növények

lepattogzott kövek

a szavak idegem tépik

vagy elandalítanak

mint a pirulák

vagy emelik az adrenalint

vércukrot koleszterint

az unottság rajtam

most nemes penész

a napok égésterméke

összekormoz

biztatsz

azt mondod

lehetnél csillag

– tengeri? tengerfenéken?

inkább partra dobott

rozsdás vasmacska

hajó lékkel

benőve

kúszó növénnyel

sokszor elképzelem

sokszor elképzelem

hogy ülünk egy kávézó

teraszán

hűvös van

ezüst a hold

néha elé úszik egy felhő

átölel a karosszék

rám fonja

rokokós hidegét

a fekete féminda

spirálisa

kavarom a kávém

beleejtem a kockacukrot

még egyet

még egyet

még egyet

annyit képzelődöm

már mindenütt

kockacukor

majd én

minek neked arc

ha nem vagy

a nyakkendőd rosszul van

megkötve – majd én

bár kevés a gyakorlatom

a nyakkendőkben

de szeretek babrálni rajtad

a kapu előtt

mint egy vasúti peronon

utánad intek

majd elküldöm a képet

tudod amin összeölelkezve

álltunk direkt a póz

kedvéért érzelmi indok nélkül

ha tudsz

ha tudsz

azért üzenj